Székelyföld története

Vásárolja meg a Székelyföld története című monográfiát, amely által megismerheti a székelység történelmét.
Kiváló szakemberek munkája található e kötetben.

A könyv megvásárlása

Köszöntő

A kiadásra előkészített kéziratban tallózva egy számomra fontossá vált mondaton akadt meg a szemem. Lázár Ferenc, Csík-Gyergyó-Kászon főkirálybírája vallotta 1725. március 17-én kelt, Kászonszékhez írott levelében: „Én a tisztséget nem uraságnak s haszonnak, hanem nagy számadó szolgaságnak tartom.”
A hajdani székely elöljáró itt időálló igazságot mond. A választott tisztségviselő „számadó szolgája” annak a közösségnek, amely kitüntette bizalmával.

Így Lázár Ferenc uram is szolga oly értelemben, hogy tegyen róla: a Hargitán átvezető út járható legyen, ne aszalódjon meg az udvarhelyi székely szekerének egész szilvarakománya, míg átevickél a hegyen, hadd főjön belőle jó pálinka a csíki üstökben is. És hasonlóképpen Háromszék felé, az Olt mentén, hadd járjanak a gerendákat szállító csíkiak szekerei, és jöhessen onnan zöldségféle a csíki asszonyok fazekába. És ha nem is közvetlen gondja, de nagyban tőle, az ő meg hasonló módú társainak adakozó bőkezűségétől függ, hogy a somlyói pátereknek legyen miből fenntartani iskolájukat, gyarapítani könyvtárukat, mert sok szabad székely gyermeke szomjazná a tudást, az írott betű hatalmát.
Az írott betű, a könyv hatalmát, amely régmúlt korok bölcsességét hordozza, mely segít tisztán látni a mában és helyesen körvonalazni a holnapot.
Sokadszor ötlik fel bennem a sanyarú nyolcvanas évek emléke, amikor két évente kiszabadulva kis időre a hatalom fojtogató levegőjéből, ruhák-limlomok
közé rejtve kincseket hoztunk a hátizsák, majd csomagtartó mélyén: Orbán Balázs szülőföldjárásának gyöngyeit meg Erdély története három vaskos kötetét.
Nekünk, műszaki pályán dolgozó fiataloknak is szellemi meg lelki táplálék volt ez: a történelmi igazság útját kereső tudós emberek tanításai elődeinkről, őseink cselekedeteinek mában visszhangzó üzenetei. Már akkor feltettem magamban a kérdést: nem lehetne ezeket, a történelmi tudás mai szintjén, hasonló terjedelemben megírni a székelyekről? Megírni oly módon, hogy a legtöbb székely megértse, a szakmabeli pedig lássa: ez fáradságos munka és alapos mesterségbeli tudás eredménye. Persze dehogy gondoltam akkor arra, hogy valaha én fogom ezt kezdeményezni…
Miért a székelyekről? Mert anyai ágon sepsiszéki székely ősöktől származom, apai ágon pedig abból a Bihar vármegyéből, amely egykor hosszú évekig a telegdi, azaz udvarhelyi székelyek szálláshelye volt, aminek ma is nyoma van. Nevelkedni pedig egészen apró koromtól Székelyudvarhelyen nevelkedtem, itt jártam óvodába, ennek a városnak az iskolái formáltak olyanná, amilyen vagyok. Itteni faragómesterek tanítottak virágot vésni a fába, az itteni táncházban sajátítottam el a harcos idők emlékét idéző legényes lépéseit. És mert e kötetek régóta hiányoznak polcainkról. Régóta hiányzik egy átfogó, kellőképpen részletes, szakmailag pedig a kor szintjén szavatolt székely történelem. Az egész munkafolyamat, amit természetesen igyekeztem lépésről lépésre kö vetni és minden eszközzel segíteni, nehéz volt. Sok ember fáradozását kellett egy mederben összefogni, időben és a kívánt színvonalon. De számomra talán a kezdet volt a legnehezebb, ameddig a megfelelő embereket sikerült meggyőzni arról, hogy mindez lehetséges. Mindaz, ami eddig elbukott pénzhiányon, szakmai vitá kon és impériumváltozásokon, most a kisebbségi lét feltételei között, de határokon átnyúló együttműködéssel megvalósítható. Valamennyien, akik bármi módon szolgáltuk ezt az ügyet, szeretettel nyújtjuk át „számadó szolgaságunk” eredményét, és kérjük az olvasót, akképpen is fogadja!

Bunta Levente-Zoltán

Előszó

Székelyföld és népének históriája, hasonlóan a világ bármely vidékének történetéhez, nem pusztán a történészek és a rokontudományok művelőinek belügye. Ennek jegyében munkánkat elsősorban az egykori Székelyföld mai lakóinak szántuk, miközben tudatában voltunk annak, hogy a térség története napjainkban sem csupán őket érdekli. Nem feledkezhettünk meg egy sokkal tágabb, a Székelyföld határait messze meghaladó körről, hiszen az itt élő, szülőföldjük, közvetlen környezetük felé érthető kíváncsisággal forduló százezreken túl innen elszármazottak vagy a régió története iránt érdeklődők hosszú sora él a világ minden részén.

Napjainkban gyakran előfordul, hogy az érdeklődők lényeges kérdéseikre csak hiányos, töredékes választ kapnak a rendelkezésükre álló szakirodalomból és az ennek perifériáján felgyülemlő hiedelmek egyvelegéből, holott az 1989 óta eltelt negyedszázad sok lehetőséget adott az érdemi, nagy hagyományokra visszatekintő kutatómunka megújulására. Ez részben a könyvtárak, a le-véltárak és a különféle közgyűjtemények megnyitásának, új módszerek meghonosodásának, részben egy új szakembernemzedék színre lépésének és kibontakozó tudományos teljesítményének köszönhető. A régebbi, egyébként is egyre inkább elavuló munkák ma már szinte hozzáférhetetlenek a szélesebb olvasóközönség számára, a forrásokat eredeti nyelvükön csak nagyon kevesek képesek olvasni és megfelelően értelmezni, így modern, mérvadó művek híján sok téveszme is reneszánszát élheti. Ezért is vált időszerűvé egy korszerű Székelyföld-monográfia elkészítése.

Erre, több körülmény szerencsés egybeesése nyomán, most kerülhetett sor. A háromkötetes munka azt a meggyőződést tükrözi, hogy a tudományos ismeretek összefoglalása túlmutat a kutatói érdeken, a múlt jobb megismerése, az ehhez szükséges tágabb kitekintés és átfogó szemlélet ugyanis e vidék jövőbeli boldogulása szempontjából is fontos. A mítoszmentes, de múltjához és értékeihez feltétlenül ragaszkodó önismeret sokat segíthet egy közösség szellemi összetartozásának megőrzésében. Erre ösztönöznek a Székelyföld kivételesen gazdag természeti adottságai és tárgyi emlékei egyaránt, az épített örökség számtalan értékes részletével, amelyek a nagy európai folyamatokat is tükrözik a maguk módján. A munka címének megválasztását hosszas mérlegelés előzte meg. Sok érv szólt A székelyek története cím mellett is, de a székelyek által lakott régió történeti súlya nagyobbnak tűnt, és konkrét, bár az idők folyamán változó keretet kínált. Természetesen az egykori Székelyföld és környéke nem székely, illetve nem magyar lakói is nyomot hagytak e vidék történetében, ezt azonban a gyér forrásanyagra vagy a hiányos szakirodalomra támaszkodva nem mindenkor lehetett részletesen bemutatni.

A Székelyföld története cím ugyanakkor szűkösnek bizonyul, ha a magyar honfoglalásig vagy éppen korábbra visszatekintő előzményekről, Dél-Erdély székely nyelvjárást beszélő szórványfalvairól, a gyimesi és hétfalusi „csángókról”, a bukovinai székelyekről és 20. századi dunántúli maradékaikról vagy a nagy világba kivándorolt székelyekről, netán a székely önazonosságtudat általánosabb kérdéseiről esne szó. Ezt a dilemmát a szerzők természetesen igyekeztek feloldani, és a székelyföldi viszonyok tárgyalása közben nem feledkeztek meg a szélesebb kitekintésről sem. A címválasztás egyértelművé teszi, hogy a munka egy sajátos jogállású népesség régióját, annak évszázadokon átívelő közösségi, intézményesülési viszonyait kívánja bemutatni úgy, hogy a szerzők a helyi részleteket a lehetőségek szerint a tágabb erdélyi, magyarországi/romániai és ezen is túlmutató nemzetközi folyamatokba próbálták illeszteni. A mű alapvetően azon intézmények, viszonyok, külső és belső folyamatok feltárását tekinti fő céljának, amelyek a székelyek földjét Székelyfölddé tették és azt napjainkig fenntartották.

Székelyföld az Árpád- kortól a 16. század elejéig a Magyar Királyság része volt. A mohácsi csatavesztést (1526) követő országszakadás nyomán fokozatosan önállósuló Erdélyi Fejedelemség államalkotó rendi nemzetei közé tartozott, majd az önálló fejedelemség megszűnése után Erdélyt és benne Székelyföldet birtokló magyar királyok jogán csatolták ismét a Habsburg Monarchia egészéhez. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukását követően Románia részévé vált, majd néhány falu kivételével rövid ideig, 1940–1944 között újból Magyarországhoz tartozott. Természetesen maga a Székelyföld fogalma, kiterjedése is változott az Árpád-kori dél-erdélyi szállásterületektől az 1330-as évek egyházi közigazgatásán át a 16. századi Erdélyi Fejedelemségen belüli összeírásokig, amikor a székely székek más kiterjedéssel bírtak, mint a 18. század végi, 19. századi régió. Az 1876. évi köz-igazgatási egységesítés, de még inkább az 1918. évi és az 1940. évi impériumváltás után Aranyosszék már csak a „történeti Székelyföld” kategória része lett, míg az ötvenes évektől a „jelenkori Székelyföld” alatt a Magyar Autonóm Tartományt, az utóbbi évtizedekben pedig döntően csupán Hargita és Kovászna megyét értik.

A régió történetének kulcsfogalma a katonai szolgálat, mivel ebből származtak az itteni sajátos szabadságjogok az Árpád-kortól a Habsburg-korig. A szabad székelység jelentős része a 16. században jobbággyá lett, a következő évszázadban részben visszanyerte szabadságjogait, majd a 18. században egy részük a határőri intézményrendszer részévé vált. Ehhez társult egy másik történeti sajátosság, a széki közigazgatási szervezet, amelyben a székely autonómia kialakult jogrendszere működött a 14. századtól 1876-ig. A falvak, mezővárosok, székek rendszere alkotta a székelyföldi önigazgatást, amelynek működését kialakult jogszokások szabályozták.

A középkori székelység kiváltságos státusa, társadalmának egész konstrukciója eszményi katonai demokrácia gyanánt élt a köztudatban, és sokak számára így él ma is. Az idealizáló történeti emlékezet a székely kiváltságokra is mint egyedi és társtalan jelenségre tekint, jóllehet közismertek ezek egykorú analógiái: a magyarországi jászok, kunok, szepesi „lándzsás nemesek”, hajdúk, illetve a fogarasföldi, bánsági, Kővár-vidéki román parasztközösségek autonóm jogai. A felsoroltak közül mindegyik kiváltságos csoport rendelkezett specifikus regionális és csoporttudattal, amelynek fő tartóoszlopait kiváltságai képezték. Minél szilárdabbak voltak ezek, mennél tovább sikerült őket megőrizni, annál tartósabb volt a tudati elkülönülés is a térség egyéb csoportjaitól.
Az 1790 utáni időszakban fennmaradt az a sajátos kettősség, amelynek keretében a székelyek modern, polgári értelemben a magyar nemzethez tartozónak vallották magukat, de továbbra is beszéltek a székely nemzetről mint kiváltságos rendi nációról. A „székely nemzet” mint rendi formáció és mint fogalomhasználat azonban az 1848. évi forradalom idején megszűnt, mert a székelység 1848-ban, az agyagfalvi gyűlésen lemondott kiváltságos rendi státusáról, kijelentve, hogy „jogban és kötelezettségben a székely földnek [...] minden polgára egyenlő”. A székelyek magyar nemzettudatának gyökerei értelemszerűen korábbiak, idézzük Kőrösi Csoma Sándort, aki úgy jellemezte önmagát, hogy a „székely nemzetség szülöttje”, amely „a magyar nemzet része”.
A dualizmus korában a „székelykérdés” összefonódott a régió modernizációs útkeresésével. Az archaikus közösségek felbomlása, az urbanizáció és az iparosodás megkésettsége, a térség relatív túlnépesedése és az elszegényedés az országos politikában is fontos témává vált, amelyre a válasz a fokozott állami beavatkozás volt.
A 19. század végétől mind a magyar, mind a román nemzetépítésben kiemelt szerepet kapott a Székelyföld. Az 1918. évi impériumváltás után – miközben a társadalmigazdasági modernizációs problémák változatlanok maradtak – az új keretek között a román nacionalizmus fő célja az ország etnikai alapú átrétegzése, nemzeti homogenizációja lett, és ebben az erdélyi városok mellett a Székelyföld vált a legfontosabb célterületté. Az 1940. évi visszacsatolás után a régió infrastrukturális és művelődési, szervezett fejlesztése a magyar nemzetépítés számára vált kiemelten fontos társadalomszervezési modellé. A romániai államszocializmusban a Székelyföld autonóm tartományi státusa kezdetben egyfajta „üvegházat” hozott létre, ahol érvényesülhettek az anyanyelv-használati jogok, miközben ezek Erdély más, magyarok lakta területein éppen leépültek. A Ceauşescu-korszakban, a hetvenes évek első felétől a „magyar megyék” városai elrománosításának programja és a régió beruházási, fejlesztési forrásainak csökkenése lett a meghatározó.
Az 1989. évi fordulat, majd az ezredforduló korától a székelyföldi magyar politikai jövőképet egy magyar többségű autonóm régió kiépítése és intézményesítése határozta meg. Ezzel együtt a megerősödő magyar azonosságtudat, egyben a székely identitás valós és mitikus elemeire, a regionális reprezentáció régi és frissen alkotott kellékeire is alapozó önkifejezése tartós része lett az emlékezet- és történelempolitikának. A mai Székelyföld legfőbb sajátossága, hogy Románia közepén található egy 12-13 ezer km2-nyi tömbmagyar terület 810 ezer fős lakossággal, amelynek 72 százaléka – 2011-ben 581 ezer fő – magyar nemzetiségűnek vallotta magát, míg 23 százaléka románnak.

A szerzők Székelyföld történetét az újabb kutatási eredményeket összegezve és a további elvégzendő munkákat felmérve kívánták bemutatni. A sokféle szempontra egyszerre figyelő szöveg értelemszerűen nem lehet teljes körű, az olvasó számos kérdésre nem kaphat részletes választ, vagy azért, mert nem állnak a rendelkezésünkre releváns forrásadatok, vagy a kutatás hiányosságai miatt. A Székelyföld története összeállításakor a kötet szerzői, miként ez az ilyesféle összegző munkák esetében lenni szokott, részben saját, részben más kollégák által az elmúlt évtizedekben folytatott forrásfeltárásra és alapkutatásra támaszkodhattak. A szerzők külön célzott kutatásokat csak olyan elengedhetetlen részkérdésekben folytathattak, ahol az alapadatok is hiányoztak, például a két világháború közötti közigazgatás esetében. A szerzők törekvése az 1986-ban megjelent háromkötetes Erdély története célkitűzéséhez hasonlóan az volt, hogy a mitikus elemek túlhangsúlyozása vagy a politikai törekvéseket legitimáló megközelítések helyett a tárgyszerűségre, a hiteles adatokra és az átlátható, korrekt elemzésre helyezzék a hangsúlyt. Az egyes részterületeket feltáró, szakmai konszenzust élvező megállapítások rendszerezésekor többször is előfordult, hogy egy-egy vitatott kérdésben eltérő, párhuzamos megközelítésekkel találkozhatunk, például az „eredet” és a korai történet esetében. Ennek oka a rendkívül hiányos, töredékes forrásanyagban rejlik, amely több alkalommal is eltérő értelmezésekre nyújt lehetőséget; amiben a szerzők következetesen egységes álláspontot követtek, az a túlzó, elfogult vagy éppen sértő megállapítások kerülése volt. Természetesen a sok fehér folt felszámolása során vitatható megállapítások is születhettek, ezek tisztázása, pontosítása a további kutatás feladata marad.

Székelyföld és a székelység történetének a szakirodalomban mai napig leginkább taglalt része az eredetkérdés és ezen belül – a 20. század eleji cáfolatok ellenére – a hun származás mítosza. Megjegyzendő, hogy erről 1829-ben korához képest meglepően jól dokumentált, reális szemléletű munkát írt Kállay Ferenc (Historiai értekezés a’ nemes székely nemzet eredetéről, hadi és polgári intézeteiről a’ régi időkben). A régióról kialakult képet a magyar közgondolkodásban Orbán Balázs A Székelyföld leírása című, 1868–1873 között megjelent hatkötetes munkája határozza meg, amit 1889-ben Torda város és környéke egészített ki, Aranyosszék leírásával. A régió tudományos igényű történetének megírását 1874-ben Kolozsvárt kezdeményezték, és a gróf Mikó Imre vezette bizottság Szabó Károly egyetemi tanárt bízta meg a munkával. Ő azonban a Székely Oklevéltár kiadására és az eredetkérdés körüli vitára koncentrált, így halála után Szádeczky Kardoss Lajos folytatta a munkát. Utóbbinak A székely nemzet története és alkotmánya című munkája – az általa tervezett és részben kidolgozott szintézis méreteiben igencsak zsugorított változata – 1927-ben jelent meg Budapesten. Ez a kezdetektől az első világháborúig dolgozta fel a székelység dokumentálható intézménytörténetét. Tehát az eredetkérdésről és a honismereti leírásról az intézménytörténetre tevődött át a kutatás súlypontja. A kiváló szász jogtörténész, Hans Connert ezt az irányvonalat alapozta meg a század elején megjelent műveiben: A székelyek alkotmányának históriája különösen a XVI. és XVII. században (1901), majd ezt követően A székelyek intézményei a legrégebbi időktől az 1562-iki átalakulásig (1906) című kötetében. A jogtörténeti-intézménytörténeti alapkutatások sorába illeszkedett Bónis György Magyar jog – székely jog című, máig alapvető műve, amely 1942-ben jelent meg. A két világháború között további három vállalkozás reprezentálta a tágabb értelemben vett Székelyföld-kutatásokat. A Csutak Vilmos szerkesztette Emlékkönyv a Székely Nemzeti Múzeum ötvenéves jubileumára 1929-ben jelent meg Sepsiszentgyörgyön, és a két kötet jó néhány tudományterület addigi eredményeit foglalta össze. A Székelyudvarhelyen Bányai János szerkesztette Székelység című, 1931–1944 között megjelent havilap a tudományos ismeretterjesztés jó példája. A Magyarországon 1939–1940-ben publikált, Rugonfalvi Kiss István szerkesztette háromkötetes A nemes székely nemzet képe című munka első, történeti kötetét.
Roska Márton és a szerkesztő történész jegyezte, míg a második kötetben a földrajzi, társadalmi-gazdasági leírás (álneves) szerzői Erdélyben élő neves szakemberek. Ennek ellenére a kötet a kor tudományos színvonalának már nem felelt meg. Az 1940–1944 közti időszakban alapvetően Erdély előző két évtizede és a vegyes lakosságú területek nemzetiségi viszonyai kerültek a kutatások előterébe.
1945 után elsősorban helytörténeti szinten folyhattak Romániában a Székelyfölddel kapcsolatos tudományos kutatások. Átfogó munkának a szocializmus évtizedei nem kedveztek, különösen nem a Székelyföldön. A kevés kivétel a Kriterion Könyvkiadó merész kezdeményezése nyomán láthatott nyomdafestéket, így 1979-ben a Benkő Samu, Demény Lajos és Vekov Károly által szerkesztett Székely felkelés 1595−1596. Előzményei, lefolyása, következményei című kötet. Ebben többek között Jakó Zsigmond, Borbáth Károly, Demény Lajos, Egyed Ákos, Imreh István, Pataki József és Magyari András közölt számos kérdésben új adatokra épülő tanulmányt. Minden nehézség ellenére 1983-ban Demény Lajos és Pataki József elindította a Székely Oklevéltár új sorozatát, amelyben 1989 előtt három fontos kötet is megjelent. Ugyancsak kiemelkedő jelentőségűek Imreh Istvánnak a „rendtartó” és „törvényhozó székely falut” bemutató kötetei, Benkő Samu „Murokországról” szóló kistáj-monográfiája, Egyed Ákos könyve Háromszék 1848–1849. évi önvédelmi harcáról, amelyek nem pusztán szakmai körökben találtak pozitív visszhangra, hanem az identitástudat megőrzésében is fontos szerepet játszottak. Az 1989 utáni Székelyföld- szakirodalmat előbb a reprint és ismeret-terjesztő irodalom, majd az újraéledő székelyföldi múzeumi, könyvtári, közművelődési, később – az ezredfordulótól – az új felsőoktatási intézmények, a helyi könyvkiadók egyre színvonalasabb kiadványai, a témakörben sorra születő doktori dolgozatok, konferenciakötetek határozták meg. Ezek historiográfiai számbavételére és értékelésére jelen munkánk nem vállalkozhatott, de a Székelyföld története egyes köteteinek irodalomjegyzékében jelentős részük megtalálható.
A monográfia több tekintetben is széles körű kutatói összefogás eredménye, sok szerző megszólaltatásával és több nézőpont bemutatásával. Miután a munka nemcsak a szakembereknek, hanem a székelység múltja iránt érdeklődő művelt nagyközönségnek is szól, fontosnak tekintettük, hogy a mondanivalót világos, közérthető fogalmazásban tárjuk az olvasó elé. A lábjegyzetek és a szakirodalmi hivatkozások azok segítésére készültek, akik az egyes kérdésekről többet szeretnének tudni, de a szöveg a tudományos apparátus mellőzése esetén is megfelelő tájékoztatást nyújt. Ezen túlmenően arra is törekedtünk, hogy a rendelkezésünkre álló változatos források részletes képi megjelenítésével is gazdagítsuk a kötetet. Ugyanezt mondhatjuk el a közzétett térképmellékletekről és táblázatokról is. Ezzel a szokásosnál bővebb és frissebb illusztrációs anyaggal azt kívántuk elérni, hogy képeink a szöveget kiegészítő, velük egyenrangú beszédes források legyenek, amelyek a Székelyföld különböző korszakait és vidékeit lehetőség szerint arányosan képviseljék. A kollektív monográfia velejárója, hogy a források idézésénél a sok szerző vagy az eltérő szempontú megfogalmazások miatt gyakoriak az átfedések és az ismétlések – ennek a jelenleginél szigorúbb megrostálása az egyes szövegek értékét csökkentette volna. Miközben a szerkesztők törekedtek egy
kiegyensúlyozott összkép létrehozására, nem akarták a tudományosság kárára erőszakosan egységesíteni a szöveget.
Munkánkat három kötetben publikáljuk. Az első kötet a kezdetektől az 1562. évi székely felkelésig tárgyalja a régió és lakosságának történetét. Ebben a kötetben az írott források jelentős hiánya teszi indokolttá a régészeti és az építészettörténeti kutatások nagymértékű bevonását. A második kötet az Erdélyi Fejedelemség korától 1867-ig, Erdély és Magyarország uniójáig dolgozza fel Székelyföld változó viszonyait. A harmadik kötet pedig az 1990. májusi parlamenti választásokig foglalja össze a virtuálisan Székelyföldnek tekintett, az állami hovatartozását és közigazgatási viszonyait többször változtató terület történetét. Az elmúlt negyed évszázad történetéről még csak kitekintésre sem vállalkozhattunk, mert az utóbbi évtizedek nagyszámú komplex regionális politológiai, szociológiai, közgazdasági kutatása ellenére a helyi társadalmak politikatörténete és Románia „Székelyföld-politikája” a források szintjén is feltáratlan.
Egy új székely történet megírásának gondolatát még 2008-ban vetette fel Bunta Levente, Székelyudvarhely frissen hivatalba lépett polgármestere, majd sorozatos egyeztetések után 2011-ben a munka tényleges előkészítése is elkezdődött, annak a szakmai bizottságnak a közreműködésével, amely szerkesztőbizottságként az elkészült munkát is jegyzi, Egyed Ákosnak, az MTA külső tagjának a vezetésével. A Székelyudvarhelyről kiindult vállalkozás sikere érdekében kutatók, egyetemi oktatók és a székelyföldi múzeumok szakemberei fogtak össze; a 22 szerző munkáját a szerkesztőbizottság, a Haáz Rezső Múzeum, az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontja koordinálta, a zökkenőmentes kiadást az Erdélyi Múzeum-Egyesület segítette. A szerzők nevét a tartalomjegyzék tünteti fel, mindig az általuk írt fejezet legmagasabb címszintjén, az egyes alfejezeteknél csak a további szerzők szerepelnek.

A szerzők kiválasztása és felkérése a szakmai előkészítő bizottság feladata volt. A leendő munkatársak között idősebb, ismert szakemberek és fiatal kollégák egyaránt helyet kaptak, erdélyi és magyarországi műhelyekből, alapvető kritériumként a szakértelmet és a kényszerűen rövid határidők iránti elkötelezettséget is szem előtt tartva. Fontos hangsúlyozni, hogy sem a kezdeményező Polgármesteri Hivatal, sem pedig az előkészítő szakmai bizottság nem kívánta központi akarattal meghatározni a munka tartalmát, illetve szellemét, és természetesen aktuálpolitikai elvárásokat sem fogalmazott meg. Egyetlen határozott kívánsággal találkoztunk Bunta Levente részéről, hogy az Erdély története három kötetével összevethető komoly monográfia szülessék, lehetőség szerint a legjobb szakemberek bevonásával, tekintélyes történészek lektori munkájával hitelesítve. A részletek folyamatosan formálódtak az egymást követő szerkesztőbizottsági üléseken, a Székelyudvarhelyen szervezett konferenciákon és – legalább ekkora intenzitással

– az egymással egyeztető szerzők párbeszéde nyomán. Az érdemi szerzői munka is külső megkötöttségek nélkül folyt, ahol az iránytű az egyes szerzők tudományos meggyőződése és etikai érzéke volt. Komolyabb beavatkozásokra csak stiláris és helyesírási okokból, illetve a lektorok javaslatára került sor.
Az egyes fejezetek szerzői mondandójuk alátámasztása vagy olvasmányossá tétele érdekében számos esetben idéznek kiadatlan vagy a 18–21. század folyamán

– különféle helyesírási és forrásközlési szabályzatok alapján, emiatt igen vegyes írásmóddal – kiadott forrásokat, továbbá a régi szakirodalom hasonló módon egyenetlen szövegezésű megállapításait. Ez a sokféleség hosszas magyarázat nélkül érthetetlen és követhetetlen lett volna, ezért azt a szerkesztési elvet követtük, hogy az idézett szövegrészletek az eredeti stílus és a szerzőre jellemző szófordulatok megtartásával a mai helyesírás szabályai szerint szerepelnek, ezzel is elősegítve az olvashatóságot. A betűhív – és emiatt sokszor nehezen is olvasható, érthető – eredeti szöveget az aziránt érdeklődők a megadott hivatkozások alapján könnyen azonosíthatják és elolvashatják.

A kéziratok már elkészültek, és az olvasószerkesztői munkálatok is nagyrészt befejeződtek, amikor a magyar helyesírás szabályainak új, 12. kiadása megjelent. A kötetek szövegeit az új szabályoknak teljesen megfelelő ismételt javítással – részben a szabályok ajánlás jellege és az érvényesítésükre fennálló türelmi idő miatt is – nem alakítottuk át, mert a megjelenés kitűzött határideje ezt nem tette lehetővé.

A kötet szerkesztői itt mondanak köszönetet az alábbi intézmények nagylelkű támogatásáért, az illusztrációk rendelkezésre bocsátásáért: Balatoni Múzeum (Keszthely), Csíki Székely Múzeum (Csíkszereda), Dr. Bernády György Közművelődési Alapítvány (Marosvásárhely), Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum (Kolozsvár), Erdélyi Unitárius Egyház (Kolozsvár), Érseki Simor Könyvtár (Esztergom), Haáz Rezső Múzeum és Tudományos Könyvtára (Székelyudvarhely), Hadtörténeti Intézet és Múzeum (Budapest), Incze László Céhtörténeti Múzeum (Kézdivásárhely), Iparművészeti Múzeum (Budapest), Kézdivásárhelyi Református Egyházközség (Kézdivásárhely), Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár (Kolozsvár), Kováts Fényképészet (Székelyudvarhely), Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (Budapest), Magyar Nemzeti Múzeum (Budapest), Magyar Tudományos Akadémia Művészeti Gyűjtemény (Budapest), Maros Megyei Múzeum (Marosvásárhely), Molnár István Múzeum (Székelykeresztúr), Néprajzi Múzeum (Budapest), Örmény Apostoli Kormányzóság (Szamosújvár), Országos Széchényi Könyvtár (Budapest), Österreichisches Staatsarchiv, Kriegsarchiv (Bécs), Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (Budapest), Románia Nemzeti Levéltárának Kovászna Megyei Hivatala (Sepsiszentgyörgy), Románia Nemzeti Levéltárának Maros Megyei Hivatala (Marosvásárhely), Románia Nemzeti Levéltárának Szeben Megyei Hivatala (Nagyszeben), Románia Nemzeti Levéltárának Hargita Megyei Hivatala (Csíkszereda), Székely Címer-, Pecsét- és Zászlótörténeti Munkacsoport (Székelyudvarhely), Székely Nemzeti Múzeum (Sepsiszentgyörgy), Tarisznyás Márton Múzeum (Gyergyószentmiklós), Teleki-Bolyai Könyvtár (Marosvásárhely).

Köszönetet mondunk azoknak a szerzőknek, kutatóknak és fényképészeknek, akik saját, nem ritkán művészi értékű felvételeik és rajzaik rendelkezésünkre bocsátásával segítették azon igyekezetünket, hogy az olvasók számára új, eddig kevéssé ismert vagy látott, informatív képanyagot tudjunk összeállítani: Balázs Ödön, Bartalis Imre, Benkő Elek, Bicsok Zoltán, Bordi Zsigmond Loránd, Csikány Tamás, Czajlik Zoltán, Daczó Katalin, Demeter Csanád, Demeter István, Demjén Andrea, Derzsi Júlia, Domokos Levente, Égető Albert, Fodor János, Geréb Ibolya, Gyöngyössy János, Győrfi Zalán, Hegedűs Enikő, Hermann Róbert, Hilda Fialová, Kovács András, Kuthi Lázár, Mihály Ferenc, Mihály János, Mudrák Attila, Nagy Gyöngyvér, Nagy József, Novák Csaba Zoltán, Oborni Teréz, Oláh Sándor, Orbán Zsolt, Pál-Antal Sándor, Plájás István, S. Sebestyén József, Sófalvi András, Szabó Károly, Szinyei Viktor, Tóth Szabolcs Barnabás, Ughy István, Vajda György, Zepeczaner Jenő, Zepeczaner Zsolt előzékenységét illeti a köszönet.

Külön köszönetet mondunk a múzeumi, levéltári vezetőknek, akik felismerve a vállalkozás fontosságát segítségünkre siettek, úgyszintén megköszönjük a közgyűjtemények munkatársainak, hogy a szerkesztők kéréseit készségesen, a lehető legrövidebb időn belül teljesítették. Köszönetet mondunk továbbá azoknak a kollégáknak, akik besegítettek a szervezési és szerkesztési munkákba vagy az illusztrációs anyag összegyűjtésének munkájába: Bélfenyéri Tamás (BBTE), Bicsok Zoltán (RNL HMH), Czikkelyné Nagy Erika (MNL OL), Dimény Attila (ILCM), Éber Magda, Ősi Sándor és Réti Zsolt grafikusok (MTA BTK Régészeti Intézet), Kiss Erika, Pallos Lajos, Tóth Csaba (MNM), Kocsis Gabriella (MTA BTK Történettudományi Intézet), Kolumbán Zsuzsánna (HRM), László Márton (RNL MMH), Mihály János (SzCPZM), Mitu Melinda (ENTM), Nagy Botond (RNL KovMH), Nagy Gyöngyvér (CsSzM), Oniga Erika (MMM), Póka Ágnes (MTA BTK Történettudományi Intézet), Sándor-Zsigmond Ibolya (MIM), Szőcsné Gazda Enikő (SzNM).

Végül köszönetet mondunk Székelyudvarhely megyei jogú városnak és Bunta Levente polgármester úrnak, mindazért az anyagi támogatásért, amely lehetővé tette a mű megjelenését.

A könyvről

SZÉKELYFÖLD TÖRTÉNETE három kötetben.
A monográfia születéséről

Az 1989. évi változások után megnőtt az érdeklődés történelmünk iránt, ami érthető, hiszen a diktatúra idején semmilyen, vagy nem kis részben meghamisított magyar történelmet, inkább történelmi foszlányokat tanítottak az iskolákban és az egyetemeken. Ezért más, valós történelmi tényekre alapozott múltképet vár a közönség a béklyóitól megszabadult történetírástól.

Ezt felismerve, a történészek siettek eleget tenni a várakozásnak, ami a kutatás fellendüléséhez vezetett. Segítették a kutatást a kedvezőbb feltételek: megnyíltak a levéltárak, megszűnt a cenzúra, javultak a publikálási lehetőségek. Tökéletesedtek a kutatás módszerei is, például a számítógépes anyagfeldolgozás vagy a radiokarbon-mérések által. És az eltelt két és fél évtizedben felnőtt egy új történésznemzedék, amely az egyetemeken, múzeumokban és kutatóintézetekben, kisebb műhelyekben munkához látott, s jelentős eredményeket mutatott fel. Ők alkotják nagyobb részét e munka szerzői közösségének.

Eljött tehát az ideje történelmünk újragondolásának, újraírásának.
Ebbe a törekvésbe illeszkedik bele a székely történelem megírása is. Kezdeményezését a hiány szülte.
Hogyan és mikor merült fel konkrétan egy nagyobb, tudományos igényességgel megírt székely történet kiadásának a terve?
Néhány évvel ezelőtt, pontosabban 2008-ban vetette fel ezt a kérdést Székelyudvarhely polgármestere, Bunta Levente-Zoltán, aki 2009-ben közölte ezt a gondolatát más székelyföldi vezetőkkel: Borboly Csabával, Tamás Sándorral, Antal Árpáddal, Ráduly Róberttel, Lókodi Emőkével, akik támogatást ígértek a munka megjelentetéséhez. A kezdeményezők felkérésére szakmai bizottság alakult a Székelyföld történetének megírására a következő tagokból: Egyed Ákos ny. egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja, dr. Oborni Teréz, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa, a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem oktatója, dr. Pál Judit, a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem docense és dr. Hermann Gusztáv Mihály, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem székelyudvarhelyi tagozatának oktatója. Később Bárdi Nándor, a Magyar Tudományos Akadémia Történeti Intézetének munkatársa is elvállalta a szerkesztőbizottsági tagságot. A szakmai bizottság elnökévé Egyed Ákost kérték fel. A Bizottság titkári teendőinek ellátását vállalta, ugyancsak felkérésre, dr. Kolumbán Zsuzsanna történelemtanár, szerkesztő.

A bizottság kiegészült Reisz Csabával, a Nemzeti Levéltár volt főigazgatójával, aki olvasószerkesztő lett. A munka elkészítésére négy-öt évet jelölt meg a kiadvány pénzügyi hátterét biztosító Székelyudvarhely Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatala, amelynek keretében a szervezőbizottság alakult.
A két bizottság küldöttsége nem késett 2012-ben felkeresni a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének elnökét, Fodor Pál akadémikust, a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatóját, dr. Csorba Lászlót, a Magyar Nemzeti Levéltár igazgatóját, dr. Mikó Zsuzsannát és az Országos Széchenyi Könyvtár vezetőjét, dr. Sajó Andreát, és a küldöttség mindenhol ismertette a székely történet megírásának tervét, amelyhez támogatást kért az illető intézmények részéről. Ezt az intézmények vezetői készséggel megígérték, és a munka során igénybe is vehettünk. Hasonlóan felkarolta és segítette tervünk megvalósítását az Erdélyi Múzeum Egyesület elnöke, Sipos Gábor, valamint a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója, Miklós Zoltán, aki a szervezőbizottságnak is tagja.
   A szakmai bizottság természetesen első feladatának tekintette a szerzők kiválasztását és felkérését. Ebben fő szempontnak tekintettük, hogy az illető felkért szerző korábban már behatóbban foglalkozott a székely történelem bizonyos kérdéseivel, valamint azt, hogy elkötelezettséget mutasson a megfelelő kézirat elkészítésére. A szerzők között közismert magyarországi és erdélyi történészeket találunk, ami egyébként nem képezett kritériumot a felkérés alkalmával. A három kötet tartalmának meghatározása után azonban kiderült, hogy egyes történelmi kérdéseknek még hiányzik a szakértő gazdája, tehát a szerzők névsorát bővíteni kellett több fiatal nemzedékhez tartozó történésszel. Miután a bizottság ezt az elvet elfogadta, véglegessé vált a szerzők munkaközössége, amely magára vállalta Székelyföld történetének megírását az őstörténettől 1989-ig.
   Rövidesen sor került az egyes kötetek szerkesztőinek kijelölésére is. Eszerint az I. kötet szerkesztői Benkő Elek és Oborni Teréz, a II. köteté Egyed Ákos, Hermann Gusztáv és Oborni Teréz, a III. köteté pedig Bárdi Nándor és Pál Judit.
   A legfőbb célkitűzésünk az volt, hogy átfogó, általános képet adjunk az érdeklődő közönség kezébe a Székelyföld múltjáról, a székely történelem sajátosságairól az új kutatások és ismeretanyag, valamint a tudományosság kritériumainak megfelelő történelemszemlélet alapján. Ugyanis a székely történelem korább készült nagyobb művei már nem hozzáférhetőek a szélesebb olvasóközönség számára, bizonyos kérdésekben túlhaladottakká váltak, illetve kiegészítésekre szorultak. És az is nyilvánvaló volt, hogy a diktatúra idején keletkezett űrt meg kell szűntetni.

A rendelkezésünkre álló forrásmunkák közt tartottuk számon Benkő József, Orbán Balázs, Szabó Károly, Szádeczky Kardoss Lajos munkásságát, akiknek neve most is a legtöbbet idézett történetírók között szerepel. Itt térek ki egy jelentős előzményre is, nevezetesen arra, hogy az 1874-ben gróf Mikó Imre kezdeményezésére és elnökségével – aki akkor két intézmény: az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Magyar Történelmi Társaság elnöke volt –, bizottság alakult a székely történelem megírása érdekében. A bizottság a székely kérdés kiváló ismerőjét, Szabó Károlyt kérte fel a munka elkészítésére, amihez hozzáértendő az is, hogy 1872-ben az ő szerkesztésében jelent meg a Székely Oklevéltár I. kötete. A székely történelem szintézise azonban nem született meg a 19. században, de a terv meghirdetése mégsem volt eredménytelen, mert az összegyűlt pályadíjból fedezték a Székely Oklevéltár további kötetei kiadásának költségeit. A szintézis elkészítését akadályozta bizonyosan az előkészületek, pontosabban a forráskutatások elégtelensége. Mivel Szabó Károly 1890. augusztus 31-én meghalt, a székely történet megírásának feladata Szádeczky Kardoss Lajosra testálódott, aki úgy látta, hogy először folytatni kell a forrásfeltárást, s csak azután lehet hozzáfogni a szintézis megírásához. Valóban az ő szerkesztésében jelent meg az Oklevéltár IV-VII. kötete. Ezután látott hozzá a szintézis megírásához, amelyet 1927-ben adtak ki A székely nemzet története és alkotmánya címmel, amelyet mindmáig a székely történelem legalapvetőbb munkájaként tartunk számon.
   Alig két év múltán, 1929-ben vaskos és kiváló tanulmányokat közölt Csutak Vilmos a Székely Nemzeti Múzeum 50 éves jubileumára készült Emlékkönyvben. És tovább gazdagodott a forráskiadás is, hogy 1934-ben Barabás Samu közzétette a Székely Oklevéltár újabb kötetét, amelyet VIII. kötetként szoktunk idézni.
   A szocializmus körülményei nem kedveztek, sőt akadályozták a magyar, így a székely múlt feltárását is, de a kutatás mégsem akadt teljesen el, s ennek eredményeként 1979-ben fontos munka került ki a nyomdából Székely felkelés 1595-1596. Előzményei, lefolyása, következményei címmel. Ebben közölt Benkő Samu, Borbáth Károly, Demény Lajos, Egyed Ákos, Imreh István, Jakó Zsigmond, Pataki József és Magyari András számos kérdésben új adatokra épülő tanulmányt. Aztán minden nehézség ellenére 1983-ban Demény Lajos és Pataki József a Kriterion Könyvkiadó segítségével elindította a Székely Oklevéltár új sorozatát, amelyről hét kötet jelent meg; a IV-VII. kötetek már 1989 után láttak nyomdafestéket.
   Az 1989-es változás után fellendülő kutatásról az előbbiekben röviden szóltunk. Ezt szeretnénk kiegészíteni azzal, hogy ekkortól már szervezett történetkutatásról beszélhetünk a székelyföldi múzeumok keretében, vagy külön műhelyekben. A Székely Nemzeti Múzeum és a Csíki Székely Múzeum közös kiadványa: az Acta, valamint a székelyudvarhelyi Kutatócsoport és az Udvarhelyszék Kulturális Egyesület közlönye, az Areopolisz körül jelentős számú, nagyrészt fiatal kutató tömörül és közli ezekben a lapokban tanulmányait. És még nem említettük az Erdélyi Múzeum-Egyesület csíkszeredai, gyergyói és marosvásárhelyi fiókegyesületeit, ahol szintén rendszeres történeti kutatás folyik. Az újabb kutatások eredményei nélkül aligha gondolhattunk volna a Székelyföld háromkötetes történetének megírására.
   Segítette a munkánkat az 1986-ban kiadott háromkötetes Erdély története, illetve annak 1992-ben megjelent egykötetes változata, például munkánk szerkezetének, műfajának kialakításában, és természetesen a székely múlttal kapcsolatos összefoglalói által is, bár ebben a székely történelem csak kisebb teret kaphatott. Magyarországon jelentős kutatások folytak az elmúlt évtizedekben a székely történelemről, amelyek eredményei a már említett munkákkal együtt tették lehetővé, hogy új tudományos szintézis megírására vállalkozhassunk
   Az előkészületek során a szakmai bizottság rendszeresen elemezte a soron levő teendőket és szoros kapcsolatban állt a szerzőkkel.
   Munkánk címe: Székelyföld története csak hosszas mérlegelés után vált véglegessé, ugyanis sok érv szólt a székelyek története mellett is. Végül azért döntöttünk Székelyföld mellett, hogy inkább koncentrálhassunk a székelység ősi szállásterületének a múltjára és belső szerkezetének sajátosságaira, és nem utolsósorban azért, hogy kitapinthassuk Székelyföld régi és újabb határait. Másrészt azt is tekintetbe kellett venni, hogy a székelyek történetéről nem rendelkezünk elég előkészítő tanulmánnyal, például a moldvai csángók, hétfalusi „csángók”, más dél-erdélyi sziget-falvak, kivándorolt székelyek történetéről. Ez mégsem jelenti azt, hogy ezek a kérdések teljesen kimaradtak volna szerzőink horizontjából.
   El kellett dönteni a műfaj kérdését is. Az nem képezte vita tárgyát, hogy történelmi szintézist kell írnunk, amelynek a politikai történet képezi központi elemét, ami azonban nem szoríthatja háttérbe a társadalom- gazdaság,- népesedés-, valamint a művelődéstörténetet. A műfaji kérdés során kellett meghatározni azt is, hogy kihez szóljon: a szakmához vagy szélesebb olvasó-érdeklődő réteghez. A döntés egyöntetű volt: szélesebben vett értelmiségieknek, s természetesen minden olyan személynek szánjuk e munkát, akit érdekel a múlt, a történelem. Gondolni kellett arra is, hogy Székelyföld történetét a mai fiatal magyar nemzedék alig ismeri, ezért az oldottabb stílus mellett állapodtunk meg. Ez természetesen kihatott a jegyzetelés módjára is: nem soroljuk fel teljes jegyzetanyagot, a teles bibliográfiát, ami egyébként is lehetetlen, hanem elsősorban az idézeteket, valamint a nehezebb kérdések forrását jelöljük meg. De a hitelesség, az adatolás pontossága, a kritikai szemlélet érvényesítése mindvég legfőbb törekvésünk volt. Aminthogy az is, hogy új, eddig nem ismert forrásokat is felhasználjunk a különböző kérdések megvilágítása érdekében.

A forráskritika a történettudomány nagy vívmánya, amit messzemenően igyekeztek szerzőink alkalmazni, azért is, mert abból indulnak ki, hogy a történelemről nem lehet mindent állítani, még ha olykor szépek, esetleg tetszőek is lehetnek egyes elméletek. Persze az sem téveszthető szem elől, hogy a hagyomány is része a történelemnek, csak éppen a maga helyén szabad kezelni.
A Székelyföld története számos szerző alkotása, számuk eléri a huszonhármat. Ilyen esetekben megtörténhet egyes történelmi kérdések eltérő értékelése, ami előfordul esetünkben is. A szerzők egyéni véleményt fogalmazhatnak meg, ami különösen a székelység eredetével s letelepedésével kapcsolatosan figyelhető meg. De nem csak ebben. A szerkesztés nem kívánta mindenben egységesíteni a különböző nézeteket, ami a szerzői koncepciók megengedhetetlen torzítását eredményezte volna. De abban egységes állásponton áll a három kötet, hogy a székely történelem a magyar történelem része.
A székelyek középkora a Magyar Királyság keretei közt zajlott le, Székelyföld autonómiáját a magyar államiság biztosította. A trianoni döntéssel 1920-tól a Székelyföld Románia fennhatóság alá került és a székelységnek az erdélyi magyarsággal együtt ismét újra kellett rendeznie életét a kisebbségi lét feltételei szerint. Az 1940–1944 közötti „kis magyar világ” csak átmeneti felszabadulást eredményezett, mert utána ismét a román politika szabta meg az élet politikai kereteit. A Székelyföld legválságosabb korszakát mégis a „szocialista rendszer” idején élte meg, amikor már a teljes beolvasztás, megsemmisülés várt rá. Az csak a székelység belső erőtartalékainak volt köszönhető, hogy sikerült túlélnie a 20. század minden megpróbáltatását, s megőriznie Székelyföldön a székely-magyarság többségi helyzetét.
Nem véletlen tehát, hogy az állami keretek változása kronológiánk egyik lényeges szempontja volt. De mégsem az egyetlen, mert tekintetbe vettük például Székelyföld olyan kiemelkedő fontossági eseményét, mint az 1562-es nagy felkelés. Nem a felkelés miatt vált korszakhatárrá az 1562-es év, hanem következményei miatt, amely megváltoztatta a székelység társadalmi s jogi helyzetét s bevezette a feudális rendszert.
   Az előkészületek során természetesen számba kellett venni Székelyföld történetének kevésbé kutatott kérdéseit, ezért rendezett a szervezőbizottság a szakmai bizottság előterjesztésére több tudományos konferenciát. Az első, projektindító értekezleten, amelynek címe Székelyföldi tudományosság, székely tudósok volt, tizenöt felkért szerző vett részt. Az értekezlet anyagából ugyanolyan címmel könyv született. Aztán ugyanazon év novemberében az újkori s legújabb kori kérdések kerültek napirendre. A harmadik konferencia 2013 márciusában a székelyföldi várak kutatásának helyzetét elemezte, a következőben még abban az évben a gazdaságról és népességről szóltak az előadók, 2014-ben pedig Székelyföld 20. századi története került sorra. A szerkesztők végig szoros kapcsolatban álltak egymással s többször találkoztak egyes felmerült kérdések megbeszélése érdekében. Ezeken a bizottság megfelelő határozatokat fogadott el. A megbeszélések eredményéről a szerkesztőségi titkár tájékoztatta a szerzőket.
   A viták és megbeszélések során sokszor felvetődött az a kérdés, hogy miként maradt hatott meg Székelyföld székely-magyar többségűnek, holott az erdélyi vármegyék magyarsága már századokkal ezelőtt kisebbségi helyzetbe került. Ez a kérdés végig jelen van a háromkötetes történelemi munkában. Hogy mennyire sikerült megtalálni Székelyföld történetében azokat a történelemformáló tényezőket, amelyek megtartották a székelységet a letelepedésétől a mai napig, az a számos sajátosságból és azok összefüggéseiből válik nyilvánvalóvá. Ennek lényegét a szerzők a következőkben látják:
   1. Meghatározó erőt jelentett székelyek hadrendszere s a katonai szerephez kapcsolódó szervezettség/szerveződés, valamint a megszervezett határvédelem a kezdetektől 1848-ig. Ennek a katonai szerepnek köszönhette a székelység az önigazgatási rendszerét, különös szabadságjogait, a kollektív nemesi státusát s adómentességét. Ezek együtt a székely autonómia alapjait alkották.
   2. Pozitív következménye volt az állandó hadiszolgálatnak a külön székely jogrendszer, amely – néhány kivételtől eltekintve – megakadályozta egészen 1562-ig a királyi birtokadományozási jog (ius regium) alkalmazását Székelyföldön.
   3. A különleges jogállásból következett az erős ragaszkodása a családoknak a megélhetést biztosító földhöz, a szülőföldhöz. A „székely örökség”-nek nevezett családi birtokot és más vagyontárgyakat (ház és gazdasági épületek, malmok, halastavak), a tulajdonosok, örökjogon bírták, s nem veszítették el 1562-ig még akkor se, ha valaki a hűtlenség bűnébe esett a királyi hatalommal szemben. Székely örökséget képezett közösségi birtokhoz (erdők, legelők, osztatlan szántók) való jog is, amit az íratlan jogszokások vagy később az írott falutörvények biztosítottak.
   4. Az örökösödési rendszer összefüggésben volt mind a hadrendszerrel, mind a családvédelemmel. Az 1451-ben írásba foglalt, de már a régi szokásjogban kialakult örökösödési szokások a fiak öröklési jogát törvényesítették, a lánynak kiházasítási ingóság járt. De működött a fiúleány intézmény, amely szerint, ha egy családban nem volt fiúörökös, a lányt „fiúsították”, örökölte a vagyont és a katonaállítás kötelességét is. De utódai ismét a székely örökösödési jog szerint részesedtek a vagyonból.

5. A társadalom struktúrája is sajátosan, másként alakult a középkori Székelyföldön, mint vármegyékben. A lakosság nagyobb részét a katonai rendek: lófők és gyalogok, vagyis szabad székelyek alkották. A vezetőréteg, a primorok is saját társadalomi képződmény volt, mint a szolganép is, amelyet nem jobbágynak, hanem „földönlakó”-nak neveztek.

6. Utoljára hagytuk az életmód szerepét, pedig rendkívüli jelentősége volt Székelyföld megtartásában. A székely életmód célja a család önfenntartása volt. A székelyek fő foglalkozása a földművelés és állattenyésztés volt, ezáltal kellett a családnak öneltartóvá válnia és a katonai szolgálat terhét viselnie. Így a lótartás költségeit a lovasoknak s minden katonakötelesnek a hadi felszerelést előállítania. A közigazgatás alapegysége a falu volt, amelyek az élet biztonságát őriző falutörvényekkel rendelkeztek századokon át. Ezeket az önigazgatási jogokkal bíró székek fogtak nagyobb keretbe. Az állandó katonai szolgálat és az ehhez kapcsolódó intézményrendszer nem kedvezett a városfejlődésnek: a mezővárosok későn alakultak, s váltak jogilag is városokká. Nagyobb város csak egy volt: Marosvásárhely.

Több évi munka nyomán elkészült a háromkötetes Székelyföld története.

Az I. kötet felöleli az őstörténettől az 1562-es nagy változásokig tartó időszakot, vagyis a középkort és kora újkort tárgyalja.

A II. kötet az 1562-tól az 1867-ig tartó korszakokat, az Erdélyi fejedelemség és a Habsburg-kor, az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc, valamint az abszolutizmus korát öleli fel.

A III. kötet az 1867–1918–1989-es korszakok történetével foglalkozik.

A három kötet összegezi Székelyföld történetét a megtelepedéstől az 1989-es változásokig. A szerzők a megújult történettudományi felfogás szerint kiterjesztették kutatásaikat a székely múlt legfontosabb kérdéseire. Vannak a források alapján jól meghatározható történetek, de nem kevés az úgynevezett vitatkozó tény is. S bár ezekkel kapcsolatban sok a bizonytalanság, nem maradhattak ki a munkánkból. Ilyen az első kötetből főként az eredetkérdés, valamint a letelepedés, a második kötetből a Habsburg-kor, különösen Mária Terézia és II. József politikájának értékelése, 1848-as forradalom és szabadságharc törvényeinek hatása a székely történelemre, a harmadik kötetben a dualizmus korának, valamint az 1940–1944 közti „kis magyar világ” következményeinek az értékelése.

A háromkötetes szintézis a mai, az eddiginél jóval bővebb ismeretanyag alapján készült. A mai igények szerinti nagy illusztrációs anyag s számos térkép segíti a befogadást, a történelmi korok közti tájékozódást. Reméljük, hogy sikerült tovább lépni Székelyföld történetének feltárásában, a tudományos történetírás színvonalán álló munkát alkotni s átadni a tisztelt érdeklődőknek. Nem vállalkozhatott minden ellentmondásos kérdés tisztázására, különösen, ha hiányoznak a hiteles források. A szerzők tudatában vannak annak, hogy sok még a tennivaló, de az is meggyőződésük, hogy ezek további kutatásához is segítséget, fogódzót, kiindulópontot nyújt az a munka, amelyet most vesz kézbe a tisztelt Olvasó.

Egyed Ákos

Szerzők

Balaton Petra Judit

Károli Gáspár Református Egyetem, Budapest.
Kutatási terület: Magyarország és Erdély története a dualizmus korában, gazdaság-, társadalom-, város- és mentalitástörténet, nemzetiségi kérdés.

Balogh Judit

Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történettudományi Intézet.
Kutatási terület: kora újkori társadalomtörténet, a reformáció története Magyarországon, különös tekintettel a puritanizmusra, az Erdélyi Fejedelemség története, székelység története, erdélyi művelődéstörténet.

Szakmai önéletrajz

Vargáné dr. Balogh Judit egyetemi docens

Munkahelyek:

2015 január: Eszterházy Károly Főiskola Bölcsészettudományi Kar, Történelemtudományi Intézet, Kora Újkori Történeti Tanszék.

1992 szeptember - 2014 december: Miskolci Egyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történettudományi Intézet, Középkori és Kora Újkori Magyar Történelem Tanszék.

Beosztás:

Egyetemi docens

Szakmai díjak:

„Pro Facultate Litterarum Universitatis Miskolcinensis” Jubileumi emléklap 2003.

MTA-MAB Tudományos Díj 2003.

Elismerő oklevél a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj kiemelkedő értékeléséért

2010.

Idegennyelv-tudás:

Angol középfok

Német társalgási szint

Latin olvasás

Szakmai életút:

1986-91: Kiváló eredménnyel szereztem magyar-történelem szakos diplomát a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán.

1989-91: Demonstrátorként tevékenykedtem a KLTE Történettudományi Intézetében.

1991: Első helyezést értem el a szegedi Országos tudományos Diákköri Konferencián Báthory Gábor székelypolitikája című dolgozatommal.

1991. október: Egy éves Soros doktori ösztöndíj keretében fél évet Kolozsváron töltöttem a székely nemesi társadalom kutatásával.

1991. október: A kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem történelem szakának ösztöndíjával az egyetem vendégoktatója voltam.

1992. december 15-16: Előadóként részt vettem a Miskolci Egyetem történettudományi tanszékeinek konferenciáján.

1992. szeptember: A Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Intézetének majd Karának Történettudományi majd Segédtudományi Tanszékén vagyok egyetemi tanársegéd, a

történelem segédtudományait, kora újkori forrásismeretet, az Erdélyi Fejedelemség történetét, a reformáció történetét valamint a székelység történetét tanítom.

1994. március 9-11: Előadóként részt vettem a Miskolci Egyetem társadalomtörténeti konferenciáján.

1994: PhD-hallgatója lettem a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem doktori programjának. A dolgozatom címe: A székely nemesség kialakulása a 17. században.

1995. április: Előadóként részt vettem a Miskolci Egyetem történeti konferenciáján.

1995: Megjelent egy válogatás-kötetem a magyar puritánok írásaiból, amelynek szerkesztési munkáit én végeztem és az utószót írtam. Címe: Ama kegyelemnek mennyei harmatja. Harmat-Koinonia Kiadó.

1996. szeptember: Előadóként részt vettem Rómában a Kereszténység és művelődés című nemzetközi Hungarológiai kongresszuson.

1997. október: Előadóként részt vettem Sárospatakon a Rákóczi Múzeum, a miskolci Hermann Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem által szervezett Sárospatak történetéről szóló konferencián.

1997. december: Előadóként részt vettem a Fiatal egyháztörténészek találkozója című Miskolcon rendezett konferencián.

1998. június-augusztus: Soros kutatói ösztöndíjjal kutattam a kolozsvári és marosvásárhelyi levéltárakban a székely nemesi társadalom kialakulásának témájában.

1998. október: Előadóként részt vettem Sárospatakon a Rákóczi Múzeum, a miskolci Hermann Ottó Múzeum és a Miskolci Egyetem által szervezett várostörténeti konferencián.

1999. augusztus: Előadóként részt vettem a Hajnal István kör mikrotörténeti konferenciáján.

1999. október: Előadóként részt vettem a Miskolci Egyetem Források és történetírás című konferenciáján.

1999-től: Szervezőként részt veszek a Fiatal egyháztörténészek találkozója címűkonferencia-sorozatban.

2000-től: Alapítója és szerkesztője vagyok a félévente megjelenő Egyháztörténeti Szemle című tudományos folyóiratnak.

2000. április: kutatóút Pozsonyban a pozsonyi levéltárban, az Evangélikus Líceum kézirattárában.

2000. október: Előadóként részt vettem Sárospatakon a Lórántffy Zsuzsanna emlékkonferencián.

2001. november: Summa cum Laude minősítéssel szereztem PhD minősítést történettudományból a Debreceni Egyetemen.

2001. november: Előadóként részt vettem a Miskolci Egyetem Magyar Középkori, Kora Újkori és Történelem Segédtudományai Tanszék által szervezett Erdély-konferencián.Előadás címe: A székely nemesség helyzete Bethlen Gábor fejedelemsége alatt a Liber Regius oklevelei alapján.

2002. Egyetemi adjunktus.

2002. november: Előadóként részt vettem a Miskolci Egyetem Magyar Középkori, Kora Újkori és Történelem Segédtudományai Tanszék által szervezett Szapolyai konferencián. Előadás címe: A székelyek Szapolyai Erdélyében.

2003.09 – 2006: Békéssy György posztdoktori ösztöndíj

2003. november: MTA Miskolci Területi Bizottsága – Tudományos díj.

2003. november: Előadás az Eperjesi Egyetem Bölcsészkara és a Debreceni Egyetem Történettudományi Intézete által szervezett nemzetközi Rákóczi konferencián, Eperjesen: A székelyek II. Rákóczi Ferenc Erdélyében.

2004. augusztus: Részvétel és előadás a Hajnal István Kör konferenciáján. Az előadás címe: A fogyasztási cikkek hierarchiája és az erdélyi nemesség.

2005. szeptember: Az MTA Miskolci Területi Bizottsága Történettudományi Albizottsága titkárává választanak.

2005. szeptember: Az MTA Miskolci Területi Bizottsága Vallástudományi Albizottsága titkárává választanak.

2005. szeptember: Történelmi műhelybeszélgetést szervezek a reformáció történetének kutatása módszertanáról Péter Katalin: Reformáció: kényszer vagy választás? című könyve kapcsán.

2005. november: Műhelybeszélgetést szervezek Medgyesi Pál szerepe az irodalomban és az egyháztörténetben címmel.

2005. december: Várostörténet a koraújkorban címmel műhelybeszélgetést szervezek.

2005. augusztus: Megjelent a PhD. dolgozatom az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában Kolozsváron A székely nemesség kialakulásának folyamata címmel.

2006. február: Műhelybeszélgetést szerveztem Mezőváros és katolicizmus versus mezőváros és reformáció címmel.

2006. április: Szervezőtitkára voltam a 2006. április 19.-én Miskolcon rendezett Bocskai konferenciának. Előadásom címe: A székely társadalom Bocskai István korában.

2006. június: Az Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde e. V. Heidelberg meghívására előadás „A székely nemesség a fejedelemség korában” címmel. A konferencia előadásainak a szövegét a Böhlau Köln, Weimar, Wien kiadó jelentette meg egy német nyelvű kötetben.

2006. augusztus: Megjelent a Századokban Egy székely nemesi karrier a 17. században c. tanulmányom

2006. augusztus: Előadóként részvétel a Báthory-konferencián Nyírbátorban

2006. szeptember: Bolyai posztdoktori ösztöndíj Zárójelentés értékelése: kiemelkedő

2006. október: Előadóként részvétel a Debreceni Egyetem Bocskai-konferenciáján

2006. november: Előadóként részvétel a Hajdú-Bihar megyei Levéltár által szervezettBocskai-konferencián

2008. április: Alapító tagja vagyok az Egyháztörténeti Szemle Társaságnak

2008. november 17. 100%-os eredménnyel Habilitáltam a Debreceni Egyetemen

2010. február: OTKA Kutatási pályázat – vezető kutató: A kora újkori székely társadalom és önkormányzat Erdélyben (1530-1630).

2010. április 7. Vendégelőadó a Debreceni Egyetem Történettudományi Intézetében Reformáció címmel.

2010. szeptember: Ismétlőként elnyertem a 3 éves Bolyai János kutatási ösztöndíjat A székely elit struktúraváltása a 17. században című kutatási projektemre.

2010. október 17. PhD szigorlati bizottsági tag a Pécsi Egyetemen.

2010. november 27. Erdély Hadtörténete címmel előadás a Rubicon Alapítvány szervezésében.

2010. december 3. Szervező és előadó a Felekezet és társadalom című, Miskolcon tartott nemzetközi konferencián. Előadás címe: Térhasználat és felekezeti viszonyok a 17. századi Székelyudvarhelyen.

2011. január: OTDK dolgozatok bírálata.

2011. március 4. A Magyar Történelmi Társulat által szervezett előadás az ELTE BTK Történettudományi Intézet könyvtárában.

2011. december: Egyetemi docens

Szakterületem: kora újkori társadalomtörténet, a reformáció története Magyarországon, különös tekintettel a puritanizmusra, az Erdélyi Fejedelemség története, társadalomtörténeti kérdések.

Eger, 2015. április 29.

Bárdi Nándor

Magyar Tudományos Akadémia, Társadalomtudományi Kutatóközpont Kisebbségkutató Intézet.
Kutatási terület: a romániai magyarság története a két világháború között, a budapesti kormányzatok magyarságpolitikája a 20. Században, a kisebbségi magyar közösségek társadalmi átalakulásának sajátosságai

Bárdi Nándor

Osztályvezető, Tudományos főmunkatárs (MTA TK KI)
Osztály: Kisebbségtörténeti és Etnopolitikai Osztály
Tudományos cím vagy fokozat: PhD
E-mail: bardi.nandor@tk.mta.hu
Telefonszám: +36-1 224-6700 / 477 Épület: KI (Emelet, szobaszám: III./10)

Kutatási területek

Etnopolitika
Kisebbségi magyar közösségek története
Nacionalizmus tanulmányok;

Kiemelt publikációk
Different Images of the Future of the Hungarian Communities in Neighbouring Countries,
1989–2012. EUROPEAN REVIEW : INTERDISCIPLINARY JOURNAL OF THE ACADEMIA EUROPAEA (ISSN: 1062-7987) 21: (4) pp. 530-552. (2013)
Otthon és haza.: Tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről.Csíkszereda: Pro-Print Könyvkiadó, 2013. 608 p.
Minority Hungarian communities in the twentieth century. Eds. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla, Szarka László. Boulder: Atlantic Research and Publications, 2011. 859 p. (East European monographs; 774.)
Határon túli magyarok: mérleg, esély, jövő [Ablonczy Balázzsal közösen] In: Bitskey botond (szerk.): Határon túli magyarság a 21. században: Tanulmánykötet. Konferencia-sorozat a Sándor-palotában, 2006-2008. 269 p. Budapest: Köztársasági Elnöki Hivatal, 2010. pp. 9-32.
Kisebbségi magyar közösségek a 20. században. Szerk. Bárdi Nándor, Fedinec Csilla, Szarka László. Budapest: Gondolat - MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, 2008. 508 p.
Tény és való: a budapesti kormányzatok és a határon túli magyarság kapcsolattörténete : problémakatalógus. Pozsony: Kalligram, 2004. 271 p.

Projektek

Kisebbségi Kárpát-medencei magyar kisebbségek a 20. században. (történeti források és kronológiák)

Aktuális kézirat

Otthon és haza. Tanulmányok a romániai magyar kisebbség történetéről

Tudományos pályafutás

2010-A „népszolgálat” mint a romániai magyar kisebbségi elit szocializációs
azonosság-képzetének történetét feltáró kutatási program elindítása.
2010-A Romániai Magyar Lexikon (kétnyelvű, internetes lexikon- tartalomfejlesztő
program megszervezése és elindítása, első lépcsőben 340 műemléki, néprajzi, történeti, közművelődési szócikk megjelenítése)
2009 A Kisebbségi magyar közösségek a 20. században c. kötet angol kiadásának
előkészítése (az ARP sorozata keretében)
2007 Kisebbségtörténeti tankönyv – Kisebbségi magyar közösségek a 20.
században – társzerkesztése (12 fejezet elkészítése)
2006- A Források a romániai magyar kisebbség történetéhez sorozat szerkesztése,
szervezése (eddig 7 kötete jelent meg)
2004-2006 A határon túli magyarság történeti kronológiája 1918-2000 adatbázis és kutatási program vezetése
2004-A Transindex honlapon belül az Erdélyi Adatbank szakmai programfelelőse (www.adatbank.ro)
2003- A Jakabffy Elemér Alapítvány Dokumentációs központjának szakmai felépítése és irányítása, Kolozsvárt
2002-2003 Az OM Kulturális külpolitika és nemzeti identitás programján belül a Kisebbségek régi és új szerveződései c. alprogram vezetése (15 alprogram)
2001-2002 Az Erdélyi Magyar Tudományegyetem megvalósíthatósági tanulmányának elkészítése
1999-2000 A Regio c. folyóirat szerkesztője, majd 2000-től felelős szerkesztője 2003-ig, 2006-tól újra a folyóirat szerkesztője
1999- 2000 A „Kisebbségek szerveződésének régi és új irányai” kutatási program szervezése és vezetése (12 alprogram, 11 kötet, 6 füzet, 18 külön tanulmány)
1998- A csíkszeredai Pro Print Könyvkiadó Múltunk sorozatának szerkesztése (eddig 27 kötet jelent meg)
1998- A TLA Occasional Papers sorozatának szerkesztése (4 kötet),
1997 A határon túli magyar oktatási intézményrendszer, helyzetfelmérő kutatásszervezése az MKM részére,
1997-1998 Összehasonlító kisebbségtörténeti kutatási program vezetése a TLA KEI-ben
1997-1998 A határon túli magyar érdekvédelmi szervezetek iratanyaga 1989 után, forrásfeltáró OKTK program munkája,
1994- A JATE Történész Diákkör Studium sorozatának szerkesztése (5 kötet),
1994- A TLA Kisebbségi Adattár sorozatának szerkesztése (10 kötet),
1993-1996 A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Kulturális Egyesület Múzeumi Füzetek sorozatának szerkesztése (14 kötet),
1993-1994 Tempus program keretében holland-magyar kapcsolattörténeti bibliográfia készítése,
1992-1995 Köztes-Európa térképgyűjteményhez kapcsolódó adatgyűjtő kutatás,
1992-1994 Közép-Európa magyar kisebbségi intézményrendszere adatbázis építés szervezése, OKTK programként a Teleki Alapítvány könyvtárában
1989-1990 Az Etnikai-Nenzetiségi Kollégium szakértője,
1984-1988 Az Aetas, szegedi történész hallgatók folyóiratának alapító szerkesztője,
1982-1986 A Gondolat-Jel, szegedi egyetemi kiadvány szerkesztője,
1980-1984 Esettanulmányok készítése, kérdezőbiztosi munkák helyi társadalom, szegénység, politikai-attitüd vizsgálatokban a JATE Szociológiai Tanszék, MSZMP KB TTI szervezésében,

Tanulmányok, képzések

2011- Hungarológia PhD, Hungarológia (University of Jyvaskyla)
1999- Történelem PhD, Atelier (ELTE-Budapest)
1995-1997 (Középkori Magyar) Történelem PhD (JATE- Szeged)
1980 Történelem-Kelet-Európa története a XX. században, JATE – Szeged,
1980 Érettségi vizsga a szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskolában

Szakmai szervezeti és szerkesztőbizottsági tagságok, felelősségek

Regio, 1999-2003, 2006-2013
Magyar Kisebbség 2011–
Studia Universitatis Cibiniensis, Series Historica, 2011–

Nyelvtudás

Angol (Középfokú)
Román (Középfokú)
Magyar (Anyanyelv)

Benkő Elek

Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Régészeti Intézet, Budapest.
Kutatási terület: középkori régészet, történelem.

Csikány Tamás

Nemzeti Közszolgálati Egyetem, Hadtudományi és Honvédtisztképző Kar, Katonai Vezetőképző Intézet Hadtörténelmi, Filozófiai és Kultúrtörténeti Tanszék, Budapest.
Kutatási terület: a 19. század európai hadművészete, az 1848–49-es magyar szabadságharc hadművészete, várak és erődök a 19. századi európai hadművészetben.

Deák Ágnes

Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Történeti Intézet, Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszék.
Kutatási terület: a nemzeti mozgalmak története Magyarországon és a Habsburg Birodalomban a 19. században, Deák Ferenc politikai pályafutása, Magyarország története a neoabszolutizmus korában.

Deák Ágnes

Születési hely, év: Szeged, 1960. december 14.

Tudományos fokozatok:

1990-ben védtem meg kisdoktori értekezésemet „Nacionalizmusok össztüzében. Eötvös József, Kemény Gábor és Mocsáry Lajos nemzetiségpolitikai vitája (1856–1860)” címmel summa cum laude minősítéssel a Szegedi Tudományegyetemen.

Ph.D. tanulmányokat az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem doktori programja keretében végeztem 1995–1998 között, majd ezt követően 2000-ben védtem meg Ph.D. értekezésemet „Nemzetiségi egyenjogúsítás: Nemzetiségi konfliktusok és kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon, 1849-1860” címmel summa cum laude minősítéssel (témavezető: Dr. Pajkossy Gábor).

2015 szeptemberében védtem meg MTA doktori disszertációmat: Államrendőrség Magyarországon, 1849-1867 címmel.

Végzettség:

Felsőfokú tanulmányaimat a szegedi József Attila Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom, valamint történelem szakán végeztem 1979-től, 1985-ben szereztem e két szakon kitüntetéses középiskolai tanári diplomát.

Munkahely, beosztások:

1985 nyarától a József Attila Tudományegyetem (majd Szegedi Tudományegyetem) Új- és Legújabbkori Magyar Történeti Tanszékének tudományos segédmunkatársaként dolgoztam, 1990-től adjunktusként, 2001-től docensként. 2015-ben egyetemi tanári kinevezést nyertem. Jelenleg is a tanszék munkatársa vagyok.

Kutatási területem:

Fő kutatási területem a Habsburg Birodalom 19. századi története, ezen belül elsősorban az 1849–1867 közötti periódus kormányzati politikája, valamint e korszak nemzetiségi konfliktusainak története. Emellett behatóan foglalkoztam és foglalkozom Deák Ferenc politikai pályafutásával, az 1850–1860-as évekbeli titkosrendőrség magyarországi és összbirodalmi szervezetével és tevékenységével. Jelenleg az ún. Schmerling-provizórium (1861–1865) történetének feldolgozását végzem.

Az öt legfontosabb munkám:

„Nemzeti egyenjogúsítás”. Kormányzati nemzetiségpolitika Magyarországon 1849-1860. Osiris Kiadó, Budapest, 2000.

Deák Ferenc. Vince Kiadó, Budapest, 2003. (társszerző: Molnár András, saját rész: 87-167. old.)

From Habsburg Neo-Absolutism to the Compromise, 1849-1867. Atlantic Research and Publications, Inc. Highland Lakes, New Jersey, 2008.

A koronás Wargha. Egy kettősügynök Kossuth és a császári rendőrség szolgálatában. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2010.

„Zsandáros és policzájos idők”. Államrendőrség Magyarországon 1849-1867. Osiris, Budapest, 2015.

Publikációk listája

Lásd Magyar Tudományos Művek Tára

Tudományos közélet:

1990 óta részt veszek az AETAS Könyv- és Lapkiadó Egyesület keretében az AETAS című történettudományi folyóirat szerkesztésében, 1991 óta főszerkesztője vagyok a lapnak.

2004 óta az MTA köztestületének tagja vagyok. 2010-2016 között az MTA köztestületi képviselője, 2012-től a Történettudományi Bizottság egyik alelnöke.

Egyed Ákos

Az Erdélyi Múzeum Egyesület nyugalmazott elnöke, Kolozsvár.
Kutatási terület: újkor, székelység története, 1848-49-es forradalom és szabadságharc, dualizmus kora.

Elekes Tibor

Miskolci Egyetem, Műszaki Földtudományi Kar, Földrajz Intézet
Kutatási terület: A természeti, társadalmi és gazdasági tényezők szerepe a településhálózat fejlődésében. Közigazgatás földrajz, adatsorok, folyamatok kartográfiai összegzése. Tájértékelés.

Hegyi Géza

Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvár.
Kutatási terület: a középkori Erdély története (politika-, társadalom-, egyház-, településtörténet).

Hermann Gusztáv Mihály

Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Székelyudvarhelyi Tagozat.
Kutatási terület: a székelység újkori története, különös tekintettel a 18. századra és a 19. század első felére, mentalitástörténeti kérdések, a székely rendi öntudat és a székelység magyarságtudata közti párhuzam kérdése.

1. Személyi adatok:

Név: Hermann Gusztáv Mihály
Születési dátum: 1955. december 8.
Munkahely: Babeş–Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyi Tagozata, egyetemi adjunktus
Kutatási terület: fő kutatási területem a székelység újkori története, különös tekintettel a 18. századra és a 19. század első felére. Ezen belül mentalitástörténeti kérdések vizsgálata, főképpen a székely rendi öntudat és a székelység magyarságtudata közti párhuzam kérdése, e tudati tükröződések egyidejű létének problémái. Tanulmányoztam a széki intézmény és a közélet történetét Udvarhelyszéken. Művelődéstörténeti vizsgálódásaim jórészt a székely identitás-történetre vonatkozó kutatásaimhoz kapcsolódtak.
Kontakt: hergusz@freemail.hu
2. Tanulmányok:

2000 a történettudományok doktora fokozat megszerzése a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Történelem és Filozófia Karán; a doktori disszertáció címe: A székely rendi öntudat a 18. században és a 19. század elején, témavezető: Dr. Magyari András professzor.
1970-1974 Székelyudvarhely, Dr. Petru Groza (jelenleg Tamási Áron) Gimnázium.
1980 diplomamunka a kolozsvári Babeş-Bolyai Tudományegyetem történelem - filozófia szakán; a diplomadolgozat címe: Udvarhelyszék levéltára, irányítótanár: Csetri Elek.

3. Munkahelyek:

2009-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyi Tagozatán adjunktus
2007–2009 a Hargita Megyei Hagyományőrzési Forrásközpont (Székelyudvarhely) igazgatója
2003–2009 a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának óraadó tanára
2001–2009 a Babeş–Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyi Tanítóképző Kollégiumának óraadó tanára
2000–2007 a székelyudvarhelyi Városi Könyvtár igazgatója
1990–2000 Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, muzeológus
2003-tól a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Csíkszeredai Karának tanára.
2001-től a Babeş-Bolyai Tudományegyetem Székelyudvarhelyi Tanítóképző Kollégiumának óraadó tanára
2000-től Székelyudvarhelyi Városi Könyvtár, igazgató
1990-től Székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum, muzeológus.
1980-1990 Székelyudvarhelyi 6-os Számú (ma Bethlen Gábor) Általános Iskola, tanár

4. Szakmai tapasztalatok, kutatási projektek:

1990-1991-ben felelős szerkesztője voltam a Székelység című történelmi-néprajzi ismeretterjesztő lapnak. 1990-től 1999-ig részt vettem a Székelyudvarhelyen megjelenő Múzeumi Füzetek című sorozat szerkesztésében. Kezdeményeztem és vezettem a Székelyföldre telepedett románok történetét feltáró kutatóprogram megvalósítását. Ez végső szakaszában A többség kisebbsége (Csíkszereda, 1999) című tanulmánykötet megszerkesztésében konkretizálódott.

1999 szeptemberében, több székelyudvarhelyi fiatal humán-értelmiségivel közösen létrehoztuk az „Areopolisz” Történelem- és Társadalomtudományi Kutatócsoportot, mely már 2000-ben egy évkönyv tervével és csaknem kész anyagával jelentkezett az „Illyés Alapítvány” pályázati kiírásán, ahol sikerült támogatást szerezni a kötet megjelentetésére. Azóta megjelent a kutatócsoport három tudományos évkönyve (Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. I., II., III.), nyomdakész állapotban van a negyedik kötet is.

Tagja vagyok az Erdélyi Múzeum Egylet Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya Választmányának, alapító tagja a Magyar Történészek Nemzetközi Társulatának, köztestületi tagja a Magyar Tudományos Akadémiának.
2000. június 14-én védtem meg a Babeş-Bolyai Tudományegyetemen doktori disszertációmat, melynek témája a székely rendi öntudat és magyar nemzettudat a XVIII-XIX. század fordulóján.

Történész-muzeológusként több kiállítás rendezésében közreműködtem, melyek közül kiemelném az „Udvarhelyszéki székely népművészet” című vándor-kiállítást, mely Magyarország több városában (Kecskemét, Kaposvár, Budapest, Szécsény, Kisvárda) került bemutatásra 1991 márciusától kezdődően; a „Helytörténet és képzőművészet”, az „Erdővidék épített öröksége” (utóbbi a magyarországi műemlékvédelmi szakhatósággal, az OMVH-val együttműködve) tematikájú kiállításokat; illetve a „Székelyudvarhely művelődéstörténete” című alapkiállítás megtervezését és kivitelezését.

Könyvtárigazgatóként az állomány színvonalának emelését, folyamatos minőségi frissítését szorgalmazom. Az intézmény keretében nem-konvencionális, intenzíven látogatott könyvtári tevékenységek is folynak, mint a Hangzó- és Látványanyag-tár ismeretterjesztő- és művészfilm-vetítései, a filmklub és a zeneaudíció, illetve a Kuckó-játszóház keretében szervezett gyerek-foglalkozások (szövés-fonás, bútorfestés, gyöngyfűzés, szalmafonás, üvegfestés). Az Areopolisz Kutatócsoport tevékenysége is itt zajlik (a tagság munka-megbeszélései és a csoport szervezésében történő tudományos előadások), csakúgy, mint az Areopolisz-évkönyvek szerkesztése. Arra törekszem, hogy a Városi Könyvtár – az alaptevékenységét kiegészítő civil szerveződések segítségével – a település és régió egyik alapvető, tág értelemben vett közművelődési- és tudományos központja legyen.

Kutatói ösztöndíjak:
Debrecen (KLTE), 1992.
Kemény József Alapítvány, 1993.
Pro Renovanda Cultura Hungariae, Osztrák-Magyar Szakalapítvány, 1994.
Arany János Közalapítvány, 2002-2003.
Domus Hungariae Scientiarium et Artium, 1997, 2003.

Konferencia-részvétel
„Identitás, nemzet, nemzetpolitika” A Magyar Múzeumi Történész Társulat XIII. szakmai konferenciája és továbbképzése. 2012. október 2–4., Csíkszereda. Szervezők: Magyar Múzeumi Történész Társulat, Zala Megyei Múzeumok Igazgatósága, Csíki Székely Múzeum. Előadás: Székelység-tudat: gyökerek és tények.
„Gróf Mikes János és kora”. Zabolai gróf Mikes János Emlékkonferencia. Zabola, 2012. szeptember 22. Szervezők: Gróf Mikes Család; Csángó Néprajzi Múzeum – Zabola. Előadás: Mikes János udvarhelyi tevékenysége.
„Székelyföldi Tudományosság – Székely tudósok”. 2012. március 15–16., Székelyudvarhely. Szervező:Székelyudvarhely Megyei Jogú város Polgármesteri Hivatala. Előadás: A tudós – Székelyföldön és általában.
„Nyelv és kultúra a változó régióban”. VII. Nemzetközi hungarológiai Kongresszus. 2011. augusztus 22–27. Kolozsvár. Szervezők: Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság, Babeş–Bolyai Tudományegyetem, Erdélyi Múzeum Egyesület, Kolozsvári Akadémiai Bizottság, Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Előadás: A székely történeti mitológia és gyökerei.
„Székely konferencia”. 2009. október 2–3., Debrecen. Szervező: Debreceni Akadémiai Bizottság; Debreceni Egyetem Történelmi Intézete. Előadás: A székely virtuális múlt. A történelmi mítosz szerepe a székelység-tudat alakulásában.
„Autonómia és nemzeti kisebbségek a múltban és a jelenben. Erdély példája”. 2006. október 26–28., Szeged. Szervező: Egyház- és Vallástörténeti Akadémia Közhasznú Alapítvány; Szegedi Tudományegyetem Történettudományi Intézete; Szegedi Tudományegyetem Történeti Segédtudományi Tanszéke; Szegedi Tudományegyetem Középkori és Koraújkori Magyar Történeti Tanszéke. Előadás: Egy jelenkori tárgykultusz előzményei és születése: a „rabonbán serleg”.
„Az emlékezet konstrukciói. Példák a 19–20. századi magyar és közép-európai történelemből” 2006. szeptember 22–23., Budapest. Szervező: Teleki László Intézet. Előadás: A csíki székely krónika és a székely virtuális múlt.
„Die Szekler in Siebenbürgen” (=A székelyek Erdélyben). 2006. június 16–17. Sepsiszentgyörgy. Szervező: Arbeitskreis für Siebenbürgische Landeskunde e. V. Heidelberg. Előadás: A székelység – a kiváltságos rendi állapottól a modern magyar nemzetig.
„Történelmi autonómiák a Kárpát-medencében”. 2003. szeptember 22–23. Székelyudvarhely. Szervezők: Hargita Megye Művelődési és a Nemzeti kulturális Örökség Igazgatósága – Városi Könyvtár Székelyudvarhely. Előadás: A működő székely autonómia.
„Nemzet és társadalom”. 2003. szeptember 18–19. Budapest. Szervező: Teleki László Intézet. Előadás: A székely rendi öntudat nemzetiesedése?
„Kulturális térségek szerepe a regionális fejlesztésben”, 2000. október 11–12. Csíkszereda. Szervező: Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem. Előadás: A székelység-tudat változásai.
„Magyar műveltség Erdélyben”. 2000. október 6–7., Sepsiszentgyörgy. Szervezők: Kovászna Megye Tanácsa; Kovászna Megyei Művelődési Felügyelőség; Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala; Baász Művészeti Alapítvány; Székely Nemzeti Múzeum, Előadás: Rendi identitás és magyar nemzettudat a székelyeknél.
„Az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának marosvásárhelyi vándorgyűlése” 1999. október 8–9. Marosvásárhely, Szervező: Erdélyi Múzeum Egyesület. Előadás : A székelységtudat változásai az 1848-as forradalom idején.
„Documentarea patrimoniului din oraşele şi târgurile transilvănene” (=Az erdélyi városok és vásáros helyek épített örökségének dokumentálása”). 1997. szeptember 27–28., Brassó. Szervezők: ICOMOS Deutsches Nationalkomitee; A Román Akadémia Régészeti és Művészettörténeti Intézete Kolozsvári Fiókja; Brassói Néprajzi Múzeum; Bukaresti Művészeti Akadémia; „Ion Mincu” Építészeti Intézet (Bukarest), Az Épített Örökség Megőrzésének Tervezési Központja; A Román Akadémia Társadalomtudományi Kutatóintézete (Nagyszeben). Előadás: Hagyományos értékek Erdőfüle községben.
„Az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának vándorgyűlése” 1997. szeptember 12., Csíkszereda. Előadás: Udvarhelyszék a Habsburg uralom berendezkedése és konszolidálása idején.
„Összehasonlító magyar kisebbségtörténeti szimpózium”. 1997. augusztus 21–22., Székelyudvarhely. Szervezők: Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézete; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely. Előadás: „A Székely Nemzeti Láda”: egy mítosz születése és utóélete.
„Az Erdélyi Múzeum Egyesület Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztályának vándorgyűlése”. 1996. május 18–19., Székelyudvarhely. Szervezők: Erdélyi Múzeum Egyesület, Haáz Rezső Kulturális Egyesület. Előadás: Udvarhelyszék anyaszéki státusának látszólagos újjáéledése a 18. században.
„Múzeumi kutatások Bács-Kiskun megyében”. 1990. december 13–14. Kecskemét. Szervező: Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Igazgatósága. Előadás: Egy tipikus erdélyi életút: Lengyelfalvi Orbán Elek.
„Köznemesség és értelmiség a XVIII. században”. 1990. november 23–24. Szécsény. Szervező: Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. Előadás: A város és iskoláinak viszonya a 18. századi Székelyudvarhelyen

Díjak, kitüntetések
1995 – Erdélyi Múzeum Egyesület Honismereti Pályázata: III. díj az Udvarhelyszék – Udvarhely vármegye c. munkáért (közösen Zepeczáner Jenővel)

Tudományos szaktestületi tagság
1990-től az Erdélyi Múzeum Egylet Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Szakosztálya Választmányának tagja

Kordé Zoltán

Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar, Középkori és Kora Újkori Magyar Történeti Tanszék.
Kutatási terület: középkor, székelység középkori története, székely eredetkérdés.

Nagy József

Gyergyóremete, Információs Központ.
Kutatási terület: Székelyföld második világháborús hadtörténet

Novák Zoltán

A Román Tudományos Akadémia marosvásárhelyi Gheorghe Sincai kutatóintézete.
Kutatási terület: nemzetiségpolitika Romániában a 20. század második felében, román–magyar kapcsolatok, Kelet-Európa története, baloldaliság, rendszerváltás 1989.

Oborni Teréz

Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Budapest.
Kutatási terület: az Erdélyi Fejedelemség története, magyar és erdélyi kormányzattörténet a kora újkorban, a kora újkori latin nyelvű forrásközlés kérdései.

Oláh Sándor

Kutatási terület: székelyföldi életformaváltás a szocializmus korszakában (kutatás oral history módszerrel), cigány–magyar kapcsolatok székelyföldi falusi környezetben, a falusi térségek gazdasági-társadalmi változásai 1989 után, elszegényedési folyamatok, falusi vállalkozások a Székelyföldön, a kollektivizálás korszakának társadalmi, politikai változásai, 1949–1962.

Pakot Levente

KSH Népességtudományi Kutatóintézet, Budapest.
Kutatási terület: történeti demográfia, családtörténet, demográfiai átmenet, történeti életút-elemzések

Pál Judit

Babeş-Bolyai Tudományegyetem, Magyar Történeti Intézet, Kolozsvár.
Kutatási terület: Erdély 18−19. századi politika- és társadalomtörténete, az erdélyi politikai elit a 19. században, helyi hatalomgyakorlás a 18. századi Magyarországon; interetnikus kapcsolatok a 18−19. században (az erdélyi örmények), városfejlődés a 18−19. században.

Péterfi Bence

Magyar Tudományos Akadémia, Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Történettudományi Intézet, Budapest.
Kutatási terület: késő középkori politika- és társadalomtörténet.

Reisz Tibor Csaba

Munkahelye: Magyar Nemzeti Levéltár, Budapest.
Kutatási területe: 18–20. század, térkép- és tudománytörténet, levéltártörténet, levéltárügy, a dualizmus egyes kérdései.

Reisz Tibor Csaba (1968)
Levéltáros, történész, jogász

Veszprémben született 1968. január 14-én, itt élt 18 éves koráig. Középiskolai tanulmányait a helyi Lovassy László Gimnáziumban, speciális matematika tagozaton végezte, kitűnően érettségizett. Még abban az évben felvették az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának (Budapest, ELTE BTK) történelem–orosz szakára, tanulmányait csak a Lentiben eltöltött egyéves sorkatonai szolgálat után kezdte meg. Egyetemi tanulmányai kezdetétől hét éven át tagja volt az Eötvös Collegiumnak. 1993-ban jeles eredménnyel történelem–levéltár, majd 1995-ben kitüntetéssel új és legújabb kori történeti muzeológia szakon szerzett diplomát. 1998-ban disszertációjáért a történelemtudomány kandidátusa fokozatot nyerte el. 2000–2006, majd 2008–2010 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán előbb jogász, majd szabályozási (kodifikátor) szakjogászi diplomát szerzett.

Egyetemi tanulmányait követően először az MTA Tudományos Minősítő Bizottság ösztöndíjasa (1993–1996) volt, e minőségében az ELTE BTK Történelem segédtudományai tanszékén oktatott és kutatott, majd 1996–1997-ben (később 2003-ban) az MTA Történettudományi Intézetének (TTI) segédmunkatársa, később főmunkatársa. 1993–1997 között megbízási díjjal, majd alkalmazásban Kosáry Domokos professzor mellett is dolgozhatott.

1997-ben került a Magyar Országos Levéltárba (MOL), itt előbb intézeti titkár, osztályvezető-helyettes, majd mb., később pályázat útján megbízott főosztályvezető a Humanpolitikai és intézményi kapcsolatok osztályán. 2001 tavaszán a Neumann János Digitális Könyvtár és Multimédia Központ igazgatóhelyettese lett, innen 2002 januárjában morális okokból távozott. Négy hónapi munkanélküliség után könyvkiadót alapított (Cartofil), innen került vissza 2003-ban előbb az MTA TTI-be, majd a MOL-ba, főigazgató-helyettesként. 2003–2009 között előbb 3., majd 1. (általános) főigazgató-helyettes. 2009-ben hat pályázó közül neki szavazott bizalmat dr. Hiller István oktatási és kulturális miniszter, így 2010. január 1-jétől 5 évre a MOL főigazgatója lett. 2011. július 1-jei hatállyal dr. Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter kezdeményezésére távozott a főigazgatói pozícióból és a MOL 17. Oktatási és közművelődési főosztályának vezetője lett. Szakmai munkája elismeréseként a miniszter címzetes főigazgatói címet adományozott neki. 2013. január 15-i hatállyal a számára létrehozott szervezeti egységet megszüntették, őt érdemi indoklás nélkül felmentették a főosztályvezetői megbízatás alól, azóta beosztott főlevéltáros a Magánlevéltárak, gyűjtemények és gazdasági szervek főosztályán.

Alapító főszerkesztője volt a Fons című folyóiratnak (1994–1998), szerkesztője, felelős szerkesztője, főszerkesztője a Levéltári Közleményeknek (1997–2001, 2004–2010), egy ideig szerkesztette a Történelmi Szemlét. A Turul szerkesztőbizottságának tagja (2010-től). 2007–2011 között a Magyar Történelmi Társulat Igazgatóválasztmányának tagja volt. 2013-tól 2015 májusáig a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság alelnöke. 2014-től a Catastrum című katasztertörténeti folyóirat főszerkesztője.
1993–1998 között az ELTE BTK Történelem segédtudományai tanszéken oktatott (bevezető kurzusok, történeti földrajz, latin, iratolvasás) történész és levéltáros hallgatókat, 2005 óta az ELTÉ-n a történeti muzelógián általános forrástant oktat. Eseti előadóként más felsőoktatási tevékenységet is végez (pl. a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen).
Fő műve: Magyarország általános térképének elkészítése a 19. század első évtizedében. Bp., 2002. 512 p.
Publikációi elérhetők itt.
Kutatási területe: 18–20. század, térkép- és tudománytörténet, levéltártörténet, levéltárügy, a dualizmus egyes kérdései.

Sófalvi András

1994–2000: Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar: régészet–történelem
2002–2006 Budapest, ELTE BTK, Történelemtudományi Doktori Iskola: középkori régészet (doktori disszertáció: A székelység határvédelme és önvédelme a középkortól a fejedelemség koráig. Várak és más védelmi objektumok Udvarhelyszék településtörténetében)
2012: PhD fokozat megszerzése (summa cum laude)

Szakmai önéletrajz

Sófalvi András

Születési adatok:

Székelyudvarhely, 1973

Tanulmányok:

1994–2000: Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar: régészet–történelem

2002–2006 Budapest, ELTE BTK, Történelemtudományi Doktori Iskola: középkori régészet (doktori disszertáció: A székelység határvédelme és önvédelme a középkortól a fejedelemség koráig. Várak és más védelmi objektumok Udvarhelyszék településtörténetében)

2012: PhD fokozat megszerzése (summa cum laude)

Képzési, kutatói ösztöndíjak:

Soros Supplementary Grants Program (1999–2000, 2000–2001, 2002–2003, 2003–2004, 2004–2005)

Visegrad Scholarship Fund (2006–2007)

OTKA kutatás résztvevője (vezető kutató Benkő Elek): udvarhelyszéki várak, töltésvonulatok, védbarlangok, templomvárak felmérése (2005–2009)

Domus Hungarica Scientiarium et Artium – magyarországi ösztöndíj (2006, 2007, 2008, 2009, 2013, 2014), Szülőföld ösztöndíj (2014–2015)

MTA Határon Túli Magyar Tudományosságért Ösztöndíjprogram (2011–2012)

MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíj (2015–)

Munkahelyek, szakmai tevékenység:

1998–1999: Budapest, Budapest Történeti Múzeum, Budavári Szent György téri ásatások

2000–2001, 2003: Budapest, Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézete, Somogy megyei ásatások: Balatonszárszó, Balatonőszöd, Balatonlelle

2002: Kaposvár, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága: ásatásvezetés Balatonlellén

2004– Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum

Egyesületi tevékenység, tagság:

Areopolisz Történelmi Kutatócsoport, Székelyudvahely, 2000–

Pósta Béla Egyesület, 2004–

Erdélyi Múzeum-Egyesület, 2005–

Aerial Archaeology Research Group, 2012–

MTA Külső Köztestülete, 2013–

Castrum Bene Egyesület, 2015–

Szerkesztőbizottsági tagság:

Lustra, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum tudományos ismeretterjesztő lapja, 2014–

Főbb kutatási tevékenységek:

- A sóvidéki és székelyföldi sóbányászat a kezdetektől a késő középkorig

- Udvarhelyszék középkori település- és egyháztörténete

- Hadviselés és önvédelem a középkori és fejedelemség kori Udvarhelyszéken

- Középkori és kora újkori várak és védőművek Székelyföldön és Erdélyben

- Népvándorláskori régészeti feltárások (Dél-Dunántúl, Székelyföld)

Fontosabb kiállítások:

Körösfői Zsolttal és Nyárádi Zsolttal közösen: Bronzkori népek és vizigótok Székelyudvarhely határában c. időszakos régészeti kiállítás (Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum, 2010. máj. 30; Székelykeresztúr, Molnár István Múzeum, 2011. jan. 19; Gyergyószentmiklós, Tarisznyás Márton Múzeum, 2011. nov. 4; Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum, 2013. márc. 7)

Légirégészeti fényképek Udvarhelyszékről c. időszakos kiállítás (Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum, 2011. aug. 20.; Gyergyószentmiklós, Tarisznyás Márton Múzeum, 2001. nov. 4; Sepsiszentgyörgy, Székely Nemzeti Múzeum, 2013. febr. 13)

Templomok a föld alatt c. állandó régészeti kiállítás (Székelyudvarhely, Haáz Rezső Múzeum, 2014. jún. 5)

Legfontosabb könyvek/publikációk:

Sóvidék a középkorban. Fejezetek a székelység középkori történelméből. Székelyudvarhely. 2005.

Skriba Péter társszerzővel: Langobard település Balatonlelle határában. Archaeologiai Értesítő 129 (2004). 121–163.

A székelység középkori várai. Kísérlet egy székelyföldi vártipológia kidolgozására. In: Várak nyomában. Tanulmányok a 60 éves Feld István tiszteletére. Szerk.: Terei György – Kovács Gyöngyi – Domokos György – Miklós Zsuzsa – Mordovin Maxim. Budapest. 2011. 241–249.

The border- and self-defence of Szeklers from the Medieval Age till the Age of Principality. Castles and other defence objects in the settlement history of Udvarhelyszék. Dissertationes Archaeologicae. Ser. 3. No. 1. (2013). 339–366. http://dissarch.elte.hu/index.php/dissarch

Határvédelem a Székelyföldön Bethlen Gábor korában. In: Bethlen Erdély, Erdély Bethlene. A Bethlen Gábor trónra lépésének 400. évfordulóján rendezett konferencia tanulmányai. Szerk.: Dáné Veronka – Horn Ildikó – Lupescu Makó Mária – Oborni Teréz – Rüsz-Fogarasi Enikő – Sipos Gábor. Kolozsvár. 2014. 675–686., 712–716.

Tankönyv fejezet:

Sztáncsuj Sándor József társszerzővel: Székelyföld a székelyek letelepedése előtt. In: A székelység története. Kézikönyv és tankönyv az általános iskolák VI. és VII. osztályai számára. Főszerk.: Hermann Gusztáv Mihály. Csíkszereda – Székelyudvarhely. 2012. 14-27. (Második kiadás: Székelyudvarhely, 2015.)

Kötet szerkesztés:

Tanulmányok a székelység középkori és fejedelemség kori történelméből. (A 2011. szeptember 28–30 között Énlakán szervezett székely történeti konferencia kötete.) Társszerkesztő: Visy Zsolt. Énlaka – Székelyudvarhely. 2012.

Tóth-Bartos András

Székely Nemzeti Múzeum – Sepsiszentgyörgy.
Kutatási terület: birtokpolitika és földreformok a két világháború közötti Erdélyben, Észak-Erdély reintegrációja a második bécsi döntés után, Erdély gazdaságtörténete a 20. században

Tóth Levente

Pokoly Társaság, Kolozsvár.
Kutatási terület: egyháztörténet, egyházi gyűjtemények, egyházi levéltári források.

Vásárolja meg a kötetet mennyiségi kedvezményekkel

Egy monográfia mindhárom kötetet tartalmazza.

1-99 db. monográfia

200 RON/monográfia

Vásárlás

100 db. monográfia fölött

150 RON/monográfia

Vásárlás

Az alábbi űrlap kitöltésével tudja leadni rendelését.
Kérjük rendelés előtt olvassa el a vásárlási tájékoztató és kiszállítási tájékoztató

Szállítás

Megrendeléseit az URGENT CARGUS gyorspostai szolgáltatás segítségével kézbesítjük Önnek. A kiszállítási díj függ a megrendelt monográfia számától és a helységtől, ahová kéri a megrendelést. Románia területén több mint hatezer település esetében egységesek az árak, kivételt képeznek azok a települések, ahol a gyorspostai szolgáltatásnak nincsenek átvételezési pontjai.
Példaként, aki Kolozsvárról rendel 1 db. monográfiát, annak a kiszállítási költsége 19.84 lej. Kettő db. rendelése esetén 24.64 lej, míg három példányszám esetében 29.44 lej.
Ugyanakkor megrendelését átveheti és kifizetheti személyesen is a Haáz Rezső Múzeum székhelyén (Bethlenfalvi út 2-6. szám).

Fizetési feltételek
Munkatársunk a rendelés beérkezése után max. 24 órán belül felveszi Önnel a kapcsolatot a várható szállítási díjak ismertetésével, kérve a rendelés megerősítését.
Megrendelését kétféleképpen fizetheti, előre banki átutalással vagy online bankingen, az erre a célra megnyitott kincstári számlaszámra (RO42TREZ35221G335000XXXX, Trezor Bank), vagy utánvétellel, ami azt jelenti, hogy amikor a megrendelése megérkezik a megadott címre, akkor kell kifizetnie készpénzzel a megrendelésére visszaigazolt értéket.

Rendelési és szállítási feltételek Magyarországról
A magyarországi megrendeléseket átirányítjuk a budapesti terjesztőnkhöz – Penna Bölcsész Könyvesbolt – hiszen ezáltal a legkedvezőbb a postai kiszállítás.
A szállítási díj nagyságrendjéről érdeklődhet a +361 224 6755-ös telefonszámon (8–16 óra között), illetve az info@pennakonyvesbolt.hu elektronikus postacímen.

A vásárlástól való elállás joga
Megrendelését a leadástól számítva 24 órán belül mondhatja vissza. Ezt írásban teheti meg a monografia@hrmuzeum.ro e-mail címen. Abban az esetben, ha rendelését nem mondja le írásban a fentebb leírtak szerint, és utólag a csomagot valamilyen okból kifolyólag nem veszi át, akkor a szállítási díjat Önnek kell kifizetnie, és a jövőben leadott rendeléseit nem teljesítjük, ameddig ezen költségeket nem törleszti.
Amennyiben úgy ítéljük meg, hogy a megrendelő rosszindulatúan járt el, akkor az érvényben lévő jogszabályok szerint kártérítési igényt nyújtunk be.
Kapcsolat
Ha bármilyen kérdése vagy észrevétele van a monográfiával kapcsolatban, kérjük, jelezze nekünk a következő e-mail címen: monografia@hrmuzeum.ro

Magánszemélyeknek

Cégeknek/Intézményeknek

Szállítás

Vezetéknév:*

Keresztnév:*

Ország:*

Város:*

Cím:*

Irányítószám:*

E-mail:*

Telefonszám:*

Mennyiség:*

Megjegyzés:

* Kötelező mező

Elolvastam és elfogadom a vásárlási tájékoztató és kiszállítási tájékoztató*

Szállítás

Ország:*

Város:*

Cím:*

Irányítószám:*

E-mail:*

Telefonszám:*

Mennyiség:*

Megjegyzés:

* Kötelező mező

Elolvastam és elfogadom a vásárlási tájékoztató és kiszállítási tájékoztató*

Köszöntő

Előszó

A könyvről

Szerzők

Prof. Dr. Csikány Tamás ezredes

Deák Ágnes

Egyed Ákos

Hegyi Géza

Pakot Levente

Pál Judit

Péterfi Bence

Reisz Tibor Csaba (1968) Levéltáros, történész, jogász

Vásárolja meg a kötetet mennyiségi kedvezményekkel

1-99 db. monográfia

100 db. monográfia fölött

Vásárlás

Szállítás

Szállítás

Szállítás

Lépjen kapcsolatba velünk

Reisz Tibor Csaba (1968)
Levéltáros, történész, jogász